A temetők említése kapcsán sokaknak a gyász vagy az elmúlás jut elsőként eszébe, ám ettől függetlenül meghatározó szerepet játszanak életünkben. Kultúránk szerves részeivé váltak, emellett sokszor hosszú múltra tekinthetnek vissza... Gondoltunk volna-e rájuk ugyanakkor úgy, mint a biológiai sokszínűség utolsó mentsváraira? Erre a kérdésre az olvasók többsége valószínűleg nemmel fog válaszolni, amin egyáltalán ne csodálkozzunk, hiszen tudósaink többsége is csak az utóbbi évtizedekben fedezte fel jelentőségüket ilyen téren. Mint kiderült, esetükben a különböző (például néprajzi vagy természetvédelmi) értékek szorosabban kapcsolódnak egymáshoz, mint azt előzőleg vélték.
Zsoldos Márton illusztrációja
Molnár V. Attila (a Debreceni Egyetem Növénytani Tanszékének munkatársa) fejéből még 2013-ban, egy törökországi kirándulás során pattant ki az ötlet, miszerint érdemes lenne tudományos vizsgálatok alá vetni végső nyughelyeinket. A téma Löki Viktor doktori értekezésének tárgyává vált, aztán később újabb emberek csatlakoztak a projekthez – tizenhét országban (elsősorban a Kárpát-medence környékén), összesen közel 2800 helyszínen végeztek kutatásokat, melyek eredményeiről a Magyar Tudományos Akadémia támogatásának köszönhetően immár a hazai olvasóközönség is tudomást szerezhet az Élet a halál után című ismeretterjesztő kötetből. A borítóról visszaköszönő alkotás tehetséges művészünk, Zsoldos Márton munkája.
Virágzó sáfrány (fénykép forrása: Pixabay)
Erdei pinty (Thomas Wilken fotója)
Gazdag flóra, illetve fauna jellemezheti temetőinket: növények és állatok tucatjai népesíthetik be őket, sokszor egyedüli menedékként szolgálva őshonos, védett fajoknak az egyre inkább teret nyerő városok határában. Valódi időkapszuláknak számítanak, melyek számos helyen őrizték meg a valaha mindenütt jelen lévő gyepeket azok életközösségeivel egyetemben, hiszen ezeket a térségeket a sírok miatt évszázadokon át nem bolygatták annyira, mint más területeket. Cserjék, esetleg kisebb fák zöldellhetnek, gombák nőhetnek, valamint színpompás virágok nyílhatnak százszámra ezeken a vidékeken. Békák, gyíkok, kígyók falatozhatnak a csúszó-mászó csigákból és rovarokból, miközben ragadozó madarak leshetnek áldozataikra a sírkövek tetején gubbasztva. Hozzájuk képest a nagyobb termetű emlősök ritkábban kerülnek szem elé, az őzeken kívül akár rókákkal is találkozhatunk. A szerzők hasznos tanácsokkal kívánják ellátni mindazokat, akik szeretnének tenni valamit e különleges élőhelyek megóvásának ügyében.
Kereszten gubbasztó holló (Eliane Meyer fényképe)
Őzek (Sydney Blackburn fotója)
Társadalmi vonatkozású írások szintén helyet kaptak a könyvben – értekeznek többek között halotti szertartásaink kialakulásáról, a rítusok pszichológiai hátteréről, számunkra különös szokásokról, továbbá a magyar viszonyok átformálódásáról az Árpád-házi királyok uralkodásától kezdve egészen napjainkig. A kislexikon a szövegben előforduló idegen kifejezéseket hivatott röviden megmagyarázni, az irodalomjegyzék pedig a felhasznált forrásokat részletezi.
Moha- és borostyánlepte sírkövek (Albrecht Fietz fényképe)
A szaploncai vidám temető (fotó forrása: Pixabay)
A gazdagon illusztrált, a maga nemében hiánypótló kiadvány könyvesboltokba nem került, beszerzésének lehetőségeiről a Greenfo honlapjáról tájékozódhatunk.
✪✪✪✪✪✪✪✪✪✪
A bemutató eredetileg 2019. július 12-én jelent meg.