Hogy még az óvodában, esetleg kicsit később, valamikor az általános iskolában találkoztam-e először Schmidt Egon műveivel, azt most képtelen vagyok pontosan felidézni, ám feledékenységem ellenére kedves emlékek fűződnek hozzájuk. Éppen ezért akadt meg rögtön a tekintetem a közelmúltban az erdei fülesbaglyos borítón, miközben a hamarosan érkező kötetek listáját böngésztem a Molyon.
Skyler Ewing fotója
Neves ornitológusunk neve az igényes ismeretterjesztéssel forrott össze, kivételes munkásságát 2009-ben Kossuth-díjjal jutalmazták. Bár eddig összesen majd’ hetven könyvet jegyez, mégis az első, eredetileg 1970-ben megjelent Madarakról – mindenkinek maradt számára a legkedvesebb, ami a Kossuth Kiadónak hála immár a harmadik (természetesen átdolgozott) kiadását élhette meg. Szerzőnk akkortájt a Hermann Ottó által 1893-ban alapított, de idővel sajnos megszüntetett Madártani Intézet berkein belül dolgozott, ahová az ország mind a négy sarkából telefonhívások tucatjai érkeztek be a legkülönfélébb témákkal kapcsolatban. Melyik fajokra figyelhet fel a főváros szívében az utca éles szemű embere? Mitévők legyünk, ha elárvult fiókára bukkannánk kertünkben? Hogyan gondoskodjunk télen hangosan csivitelő szomszédjainkról?
Ujhelyi Péter fényképe az íróról
Többek között ezen, tulajdonképpen máig sokakat foglalkoztató kérdések megválaszolásával nyit a kézreálló kötet, aztán hosszabb terjedelmű írásokból álló színes válogatás következik. Elámulhatunk például a költözésük során néha több ezer kilométeres utat megtevő parányi vándorok bajnoki teljesítményétől, kezünkbe temethetjük az arcunkat a saját tudatlanságunk miatt idehaza a kihalás szélére sodródott uhu balszerencsés sorsa hallatán, zárásként pedig olyan egzotikus madarak kerültek bemutatásra, mint mondjuk a harcias természetű lebegő drágakövek (s egyben személyes kedvenceim), a kolibrik. A kiadványt természetfotósok káprázatos felvételei illusztrálják, a jól sikerült fényképeken kívül Zsoldos Márton és jóbarátja, Kókay Szabolcs csodálatos festményei köszönnek vissza az oldalakról.
Az alkotók kedvencei – Kókay Szabolcs
Az uráli bagoly (Strix uralensis)
A baglyokat mindig is nagyon szerettem, az abszolút kedvencem egyértelműen az uráli. Ennek egyszerűen az az oka, hogy hihetetlenül impozáns madár, másrészt számtalan fantasztikus élményem fűződik hozzá.
Uráli bagoly (Kókay Szabolcs illusztrációja)
Rögtön az első megfigyelésem emlékezetes, ezelőtt huszonöt évvel: a Bükkben nyaraltam a családommal, és egy egész gyereksereggel kirándultunk, amikor az ösvényről elölünk felrepült egy uráli, majd bentebb az erdőben felült egy fára.
A vékonycsőrű póling (Numenius tenuirostris)
A partimadarak a kedvenc madárcsoportom – ha közülük kell választanom, akkor egyértelműen ezt a már valószínűleg kipusztult fajt nevezem meg.
Vékonycsőrű póling (balról a második) nagy pólingok társaságában (Kókay Szabolcs illusztrációja)
Az 1996-os hortobágyi madarat még sikerült nekem is látnom, azóta számos festményen örökítettem meg. Ebben sajnos a fotósokkal szemben abszolút előnyben vagyok.
A karvaly (Accipiter nisus)
Hosszan tudnám sorolni a kedvenc madaraimat, de a karvalyt most azért választom, mert pont tegnap volt egy hihetetlen megfigyelésem. Egy rövid sétára mentem le a Duna-partra a feleségemmel. A vízen tartózkodott egy kisebb sirálycsapat; már éppen rájuk akartam nézni távcsővel, amikor az összes egyszerre felrepült... Azonnal megláttam a Duna fölött áthúzó karvalyt.
Karvaly tojó (Kókay Szabolcs illusztrációja)
A túlparton elkezdett hajtani valamit. Először nem értettem a dolgot, mert csak tőkés récéket láttam (amik annak ellenére pánikba estek, hogy a karvalynak esélye nem lenne velük szemben), aztán észrevettem, hogy valami csobban a vízben! Egy jégmadár volt a kiszemelt zsákmány, mely menekülés közben bevágódott a vízbe. Pár másodperces jelenet volt, egyszer-kétszer fordult rá a karvaly, eredménytelenül. Az ilyen élmények miatt szeretem nagyon ezt a ragadozómadarat, hiszen bárhol, bármikor tanúja lehetek egy ilyen jelenetnek!
Kókay Szabolcs honlapja és Instagram-profilja
Az alkotók kedvencei – Zsoldos Márton
A fekete harkály (Dryocopus martius)
Kedvenc madarat a legnehezebb választani, mert éppen az a kedvenc, amit meg tudsz figyelni rendesen! A fekete harkályhoz azonban fűződik egy jó adag élmény.
Harkályok (Zsoldos Márton illusztrációja)
Volt alkalmam egy párt napokon keresztül figyelni és a terepen rajzolni, miközben az odújuk környékén foglalatoskodtak... Életre szóló élmény volt, nagyon megkedveltem ezeket a bohókás madarakat!
Zsoldos Márton Facebook-oldala
A sorokat áthatja az anyatermészet iránt tanúsított szeretet, az őszinte aggodalom a bajba sodródott állatok további sorsa felől, emellett tisztán érezhető szakértőnk hosszú évtizedek alatt felhalmozott, szerteágazó tudása, ezért aztán a Madarakról – mindenkinek részemről erősen ajánlott olvasmány!
A természetvédelemnek nem lehet célja, hogy csak akkor lépjen működésbe és igyekezzen segíteni, amikor egy-egy madárfaj már a kipusztulás előtt áll, amikor már ujjainkon is megolvashatjuk, hány pár fészkel belőle nálunk. Ilyenkor már úgyis rendszerint későn jönnek a legszigorúbb rendszabályok is. A természetnek vannak örök törvényei, s azokat nem lehet büntetlenül áthágni. És ha nem akarjuk, hogy erdeinkből kihaljon a madárdal, igenis már most szükség van segítségre. Mindenki segítségére.
✪✪✪✪✪✪✪✪✪✪
A bemutató eredetileg 2021. január 27-én jelent meg.
A kötetet a Kossuth Kiadó jóvoltából olvashattam el.
