„Az ördög ősidőktől fogva tudta, hogy a bűn mindig előhozza belőlünk legemberibb tulajdonságainkat, a jókat ugyanúgy, mint a rosszakat.”
A mondhatni általános vélekedésből ítélve szegény Joe Hill nehezen tud kilépni méltán népszerű édesapja árnyékából, holott már több alkalommal bizonyította tehetségét. Pár éve a Locke & Key-szériának köszönhetően tértem vissza a képregényes világba: a hányattatott sorsú család kalandos története rövid időn belül elnyerte a tetszésemet. Éppen ezért kaptam fel rögtön a fejem, mikor meghallottam, hogy nemsokára újra ki fogják adni a Szarvak című művét – kíváncsi voltam, vajon képes lesz-e vele átugrani a magasra tett lécet!
Ignatius Martin Perrish aranyélete néhány óra leforgása alatt maga lesz a földi pokol: ő válik ugyanis az első számú gyanúsítottá a szerelme, Merrin Williams különös kegyetlenséggel elkövetett meggyilkolásának ügyében. Bár a perdöntő bizonyítékok hiányában végül ejtették ellene a vádakat, a helyiek a mai napig ferde szemmel tekintenek rá. A huszonhat éves srác végső elkeseredésében szentségtörő akcióra szánja el magát a tragédia évfordulójának éjszakáján... A görbe este csúfos következményekkel járt, így másnap iszonyú látvány fogadja az ifjút a tükörben – homlokából hegyes szarvak meredeznek elő!
Így kezdődik egy bitang rossz reggel (Magdalena Kaczan illusztrációja)
A borzalmaknak ennél a pontnál még koránt sincs vége, hiszen kezdésként vadidegenek fecsegik ki neki féltve őrzött titkaikat, olyan lazán, mintha csak a világ legtermészetesebb dolgairól folyna a bájcsevegés. Ig, miután nagy nehezen felocsúdik a kellemetlen meglepetésekből, úgy dönt, hogy az új képességei birtokában végre kideríti, vajon ki állhat valójában a brutális bűntett mögött. Ahogy egyre több emlék idéződik fel, úgy bővül újabb elemekkel a visszataszító kirakós, miközben apránként bontakozik ki előttünk a fiatalok szinte tündérmesékbe illő románca, valamint szemtanúi lehetünk annak, miként kovácsolódott össze anno főhősünk balhés baráti társasága.
Szerelem első villantásra (Magdalena Kaczan illusztrációja)
Hogy egy kissé elkoptatott közhellyel éljek, az alma nem esett túl messze attól a bizonyos fától, ám azért akadtak számomra szembetűnő különbségek. Nagyra értékeltem például, amiért Joe atyjával ellentétben sokkal kevesebb üresjáratot hagyott a sztoriban, a részletek kevés kivételtől eltekintve mindig kapcsolódtak a később bekövetkezett eseményekhez, esetleg a szereplők személyiségének átalakulásához. Az alapötletet eléggé egyedinek találtam, a váratlan csavarok szépen kidolgozottak, a könnyed, gyakran (sötét) humorral fűszerezett stílusnak hála gördülékenyen haladhatunk az olvasással.
Rögtönzött prédikáció (Magdalena Kaczan illusztrációja)
Régen íródott olyan kötet, ami egyszerre (ráadásul ilyen kendőzetlen őszinteséggel!) vesézte volna ki a barátság értékeit, a kétszínűség gusztustalan természetét, az igaz szerelem klasszikus témakörét, illetve az emberek mélységesen sötét oldalát. A cselekmények felett természetesen ki-ki a saját vérmérséklete függvényében hoz majd ítéletet... Engem személy szerint rettenetesen fel tudnak bosszantani a hamarjában hozott vagy a bármiféle értelmet, logikát nélkülöző döntésekkel, az őszintétlenséggel meg aztán végképp! Iggy alapvetően nem rosszfiú... De haver, most komolyan: ha egyszer alig ismered azokat, akik állítólag szeretnek, akkor miért csodálkozol, mikor előbb-utóbb csalódsz bennük?
A Lélek Lombháza (Magdalena Kaczan illusztrációja)
Mivel nem ismerem teljesen kettejük eddigi munkásságát, ezért egyelőre csupán halkan (és valamennyi bizonytalansággal a hangomban) merem kijelenteni, hogy... Joe Hill talán jobb író, mint King? Persze kinek Mould atya, kinek Bennett nővér... A 2013-as, Alexandre Aja rendezte filmfeldolgozás adaptációnak sajnos kifejezetten pocsék, önálló filmként pedig legfeljebb minden jóindulattal nevezhetnénk középszerűnek. Ne nézzétek meg... Inkább olvassátok el az alapművet! Higgyétek el, megéri!
✪✪✪✪✪✪✪✪✪✪
A bemutató eredetileg 2020. augusztus 28-án jelent meg.
A regényt a GABO Könyvkiadó jóvoltából olvashattam el.
