Mindig örömmel gondolok vissza Az Első Aranykor gondtalan gyermekéveire. Szívesen idézem fel például azt az emléket, mikor kicsiként gyakran hónom alá kaptam William Lindsay A nagy dinoszaurusz atlasz című hatalmas könyvét, majd a legközelebbi asztalra gyorsan letéve ütöttem fel a kötetet, hosszú időre elmerülve a Giuliano Fornari alkotta rajzok szépségében. Hiába lapoztam át újra és újra ezt a gyönyörűen illusztrált, nagyalakú kiadványt, a képek apróbb részleteit alaposabban szemügyre véve folyton megérintett az újdonság varázsa. A jóleső izgatottság érzése járt át ilyenkor.
Egy oldalpár valamiért különösen megragadta a figyelmemet, melyen libasorban vonultak végig a földtörténeti középkor nevezetes ragadozói. Mivel a szöveget neves kutatónk, Dr. Főzy István fordította, az ő tolmácsolása révén szerezhettem róluk némi tudomást. A sarlós karmú Deinonychusok kisebb falkákba verődve teríthették le a náluk jóval nagyobb növényevőket, a bizarr Dilophosaurus félkör alakú taréjokat viselt a feje tetején, a Coelophysis (a nevét „cölofízisz” helyett „koelophiszisz”-ként ejtettem) pedig ínséges időben a saját kölykeit falhatta fel. Akkoriban még teljesen magától értetődőnek tűnt nekem, hogy tudok olvasni, sőt, úgy véltem, eleve ezen képesség birtokában jöttünk a világra, ám frissen az iskolapadba kerülve sajnos csalódnom kellett az addig sziklaszilárdnak hitt elképzelésemben. Rögtön körvonalazódott bennem a naiv felvetés: akkor most különleges lennék? A téma felvetődött egyszer egy Anyával folytatott beszélgetés során, aki szinte azonnal szétoszlatta a mítoszt – mikor a bátyámmal közösen tanultak s én körülöttük sürögtem-forogtam, a jelek szerint sokkal több ragadt rám a koszon kívül. Ennyit az én misztikus kivételességemről...
Húsevő dinók színe-java (kép forrása: Love in the Time of Chasmosaurs)
Az arcpirítóan bugyuta gondolataimtól eltekintve az olvasás szerencsére kiemelten fontos része maradt az életemnek, Fortuna kivételesen a kegyeibe fogadott ilyen téren. Általános iskolásként sokszor jártam át a suli szomszédságában található könyvtárba a napközit megelőző hosszabb szünetekben. Természetesen az őslénytant bármilyen formában érintő könyvek váltak az azonnali kedvencekké, a RRRrrrrettentő TÖRI sorozat darabjai sajátos fekete humorukkal csempésztek vidámságot a szürke hétköznapokba, ám más, gyerekeknek szóló ismeretterjesztő műveket is kíváncsian forgattam, elsősorban az élővilággal vagy a történelemmel kapcsolatosakat. Gimisként a Veres Miklós tanár úrral való találkozás később sorsdöntőnek bizonyult, refi-beli pályafutását anno velünk kezdte magyar nyelv és irodalomtanárként, na meg persze az osztályfőnökünkként. Rendre íratta a fogalmazásokat a lehető legkülönfélébb témákban, a többség elmondása alapján szigorúnak mondott értékítélete szabott határt a dolgozatok igényességnek. Jómagam rengeteget tanultam tőle a négy év alatt, tulajdonképpen neki köszönhetően szerettem meg igazán az alkotás ilyesfajta formáját. Az Oszi az egyetemes értékek elkötelezett híveként a mai napig őrködik az ifjúság felett. A főiskolában egymást érték a beadandók az idő előrehaladtával, itt az egyik kedves ismerősöm (szia, Enikő!) ébresztett rá az érdemi kutatás, a szakirodalom hasznosságára. Hamar látványos változások mutatkoztak, amik a jegyekben, az oktatók dicséreteiben, valamint a kis híján doktori értekezéssé terebélyesedett szakdolgozatom képében öltöttek testet.
Az Oszi (balra) elismerő oklevélben részesült a Tiszántúli Református Egyházkerület 2019-es közgyűlésén (Barcza János fotója)
Nem lehet elégszer hangsúlyozni az olvasás fontosságát, pláne ebben a fejvesztve rohanó világban, ahol a digitális tartalmak egyre jobban teret nyernek a mondhatni hagyományos ismeretforrások rovására. Éppen ezért tűztem ki a blog megnyitásának dátumát ennek a csodálatos, számomra mindenképpen meghatározó, kellemes élmények tucatjaival társuló tevékenységnek a világnapjára, szeptember nyolcadikára: a népszerűsítéshez rövidebb lélegzetvételű, általában kedvcsinálóknak szánt ismertetőimmel szeretnék hozzájárulni. Miért pont Tékák Tárháza? Nos, ha a dolgok a terveim szerint alakulnak, akkor a könyv- és képregénybemutatókon kívül filmekkel, sorozatokkal, illetve társas- és videójátékokkal foglalkozó írásokat ugyancsak közzé fogok tenni a jövőben, hiszen ezek (de főleg az utóbbiak) szintén közel állnak a szívemhez... Így aztán a képletes bibliotéka mellett mondjuk videotéka is lesz.
Remélhetőleg sokan örömötöket lelitek majd böngészés közben!
Találkozzunk nemsokára!
