Jó pár napja már annak, hogy beköszöntött ez a kibírhatatlan, szeszélyes időjárás. Egyszer nyári hőség tombol, másnapra viszont vacog a fogunk a hidegtől… Most először viseltek meg komolyabban a hirtelen jövő változások. Kell valami, ami eltereli a figyelmemet a borongós gondolatokról, akár csak néhány órácska erejéig! De mégis mire essen a választásom…? Ah, megvan! Kezemmel egy régi tartozásom felé kapok.

Valahol messze, a sűrűn benőtt liget mélyén, távol a nyüzsgő nagyvárosok zajától létezik egy varázslatos vidék – ez Foxwood, az erdei állatok otthona. Itt tengeti mindennapjait három jóbarát: Henrik, az eszes egérke, Robi, a szélsebes tapsifüles, valamint a kicsit félszeg, ugyanakkor találékony Vili, a sündisznócska. Ők aztán sosem unatkoznak, hiszen a környéken mindig rengeteg a felfedeznivaló, emellett folyton akad valaki, aki örömmel fogadja a jó szándékból fakadó segítségnyújtást. Az erdőmélyi falvacska lakói békésen élnek egymás szomszédságában, ám kivételek sajnos akadnak közöttük… Ilyenkor sem rest a bátor hármas, így borsot törnek a gaz útonálló patkányok orra alá, sőt, túljárnak még az olyan furfangos gonosztevők eszén is, mint az enyveskezű menyétek. Gördítsen az élet bármilyen lehetetlennek tűnő akadályt eléjük, a gyerekek sosem hátrálnak meg, mert jól tudják, hogy bármikor számíthatnak a másikra.

Az alkotópáros, Brian és Cynthia Paterson 1973-ban mondta ki a boldogító igent. Foxwood bizonyára szerelmük újabb zálogaként szolgál: míg az elbűvölő, részletgazdag festmények Brian vitathatatlan tehetségéről árulkodnak, addig a csodás történetek Cynthia keze nyomán születtek meg. A környezethez Oxfordshire adott ihletet a maga mesébe illő tájaival, a főszereplő állatkölyköket pedig a saját fiaikról mintázták. Főbb életművük a Manó Könyveknek hála most egy szemet gyönyörködtető gyűjteményes kiadás formájában ölthetett testet, mely minden évszakra garantáltan tartogat egy szívet melengető, tanulságos mesét.

Mi mindenről tanulhatnak a kicsik az elképesztő kalandokat hallgatva? Csupa jó dologról, az elévülhetetlen értékekről, például az önzetlenség fontosságáról, a kitartásról, a közös ötletelés hasznosságáról, a becsületességről meg persze arról, mennyire klassz az olvasás – alkalomadtán a könyvekben rejtőzhet a megoldás arra a problémánkra, amin épp a fejünket törjük. Szabó T. Anna egész ügyes munkát végzett a fordítással, felidézte bennem a sokkal gondtalanabb gyermekkor kellemes emlékeit, bár sajnálatos módon nem sikeredett teljesen hibátlanra. A másik letökfejezése vagy okostojásnak hívása rögtön szertefoszlatta számomra a meghitt légkört, elvégre az igaz barátok szépen beszélnek egymással! A tördelés helyenként szembeötlően rossz, ahogy szerintem az illusztrációkra nyomtatott szövegrészletek sem mutatnak túl jól az oldalakon.

„Foxwood békéje örök, és mindig jó visszatérni hozzá.” – fogalmaz díjnyertes költőnk a kötet előszavában. Képtelenség ezzel az állítással vitába szállni, ezért kisebb hibái ellenére is jó szívvel ajánlom ezt a gyönyörű könyvet, mely tökéletes ajándék lehet mondjuk a rohamléptekkel közeledő Ünnepek Ünnepe alkalmából.

✪✪✪✪✪✪✪✪✪✪

A kötetet a Manó Könyvek jóvoltából olvashattam el.