A Sztrugackij-fivérek nevével jegyzett Piknik az árokparton számos alkotót inspirált az utóbbi évtizedekben: míg a regényből készült filmes adaptáció mára klasszikussá vált, addig a videojáték-sorozat révén újabb rajongókat vonzott be. Ezt az egyre terebélyesedő, misztikus világot nemrég Alekszej Kalugin bővítette a Ház a Mocsárban című könyvével.

A kiismerhetetlen Zónában ezer és egy helyről leselkedhet veszély az ember fiára – ha nem az alattomosan lappangó anomáliák végeznek az óvatlanokkal, akkor a környéken ólálkodó fenevadak téphetik szét őket, esetleg az egymással szembenálló frakciók képviselői olthatják ki pillanatok alatt életüket. Sokaknak mégis megéri vállalni a hatalmas kockázatot, hiszen ha értékesíteni tudják a csak itt fellelhető, ritkaságszámba menő relikviákat, mesés vagyonra tehetnek szert. Az alig pár hetes ott-tartózkodásával még mindig zöldfülűnek számító Tüskét azonban hidegen hagyják az efféle rizikós kalandozások, ő valamelyest másféle álmokat dédelgetve érkezett ide. Tervében a messze földön híres, mindennapjait a Felső Mocsárban tengető Doktor játszik kulcsfontosságú szerepet… De miért törne bárki egy köztiszteletben álló személy életére?

Mindenkinek megvan a maga oka, aki a Zónába jön. Vagy legalábbis azt hiszik, hogy megvan rá az okuk. A második sokkal gyakoribb.

Az egyedi környezetnek, valamint a főbb szereplők közötti kapcsolat alakulásának köszönhetően az olvasókat teljesen magával ránthatja a kötet, akár egy Vortex. Az egész cselekmény egyetlen mondattal jól összegezhető: ugyan az ifjú és az orvos útjai a bárból kilépve különválnak, egy falkányi vak kutya támadását követően sorsuk fonalai ismét egybefonódnak. Az önzetlen jótevő viszontagságokban bővelkedő múltja részben magyarázattal szolgál egyedülálló karakteréről, mellette hűséges cimborája, Benito vitt színt az események lassú folyásába. Tüske személyével viszont egyszerűen nem tudtam azonosulni… Mindvégig az az arrogáns, a történtek dacára hálátlan, sokszor óvodásokat megszégyenítően nyavalygó szerencsétlen maradt, akit még a környezeti rendellenességek vagy gyilkos teremtmények képében érkező pofonok se tudtak igazán észhez téríteni, majd a jó útra terelni. Egyáltalán nem bántam volna, ha az elvadult mutáns ebek harmincadjára jut vagy mondjuk a vérszívók ülnek tort kiszipolyozott teste felett, bár akkor a kelleténél hamarabb ér véget a történet.

Ház a Mocsárban (a kép forrása)

A Ház a Mocsárban kétségkívül érdekes epizódja volt a S.T.A.L.K.E.R.-univerzumnak – kíváncsi vagyok rá, hogy az író nemsokára érkező műve, a Végzetes álmok milyen kalandokat tartogathat számunkra!

✪✪✪✪✪✪✪✪✪✪

A bemutató eredetileg 2019. január 22-én jelent meg.

A könyvet a Metropolis Media jóvoltából olvashattam el.