Szerencsére nem kellett sokat várnia a S.T.A.L.K.E.R.-univerzum rajongóinak, mire kiadták a zseniális Alekszej Kalugin újabb munkáját, ami idehaza a Végzetes álmok címen látta meg a napvilágot. Lássuk, hogy most milyen kalandokra invitál bennünket a fülszövege alapján rendkívül izgalmasnak ígérkező kötet!
Guppi, a veterán sztalker hosszú évek óta magányos farkasként rója a barátságtalan vidéket. Különc természete valóságos hírességgé tette a környéken: kizárólag a frissen főtt, minőségi kávé rabja, emellett ismeri a legértékesebb ereklyék rejtekhelyeit, ám ezen információkat senkivel sem hajlandó megosztani. Egyedül a kivételes emlékezőképességében bízik, a túlélés érdekében csakis korábban szerzett tapasztalataira hagyatkozhat. Egy nap azonban váratlan fordulat áll be életében – miután visszautasíthatatlan ajánlatot kap néhány állig felfegyverzett ismeretlentől, kénytelen csatlakozni szedett-vetett társaságukhoz. Mint később kiderül, utazásuk végállomásának nem mást jelöltek ki, mint a helyi legendák felettébb rejtélyes objektumát, a Monolitot, mely a mendemondák szerint teljesíti az oda tévelyedettek leghőbben áhított vágyát...
A díszes kompánia számtalan veszéllyel kénytelen szembenézni merész vállalkozásuk során (Kirill Khrol illusztrációja)
Az ezt közvetlenül megelőző regényt olvasók számára elsőként minden bizonnyal a felfokozott tempó fog feltűnni, mivel a cselekmény ezúttal meglehetősen gyorsan halad, szinte egymást követik az akciódús jelenetek. Ha hőseink épp nem a fekete kutya vezette, végeláthatatlannak tűnő falka támadásait verik vissza, akkor a válogatott mutánsokból álló, egy irányító parancsainak engedelmeskedő hordával kerülnek összetűzésbe, vagy a Halott Város zombiktól hemzsegő utcáin próbálják átverekedni magukat, ahol az árgus szemekkel fürkésző, orvul elrejtőzött mesterlövészek ezer örömmel iktatják ki a hívatlan látogatókat. Az örökös nyugtalanság érzését a szereplők közötti feszült kapcsolat garantálja: valós indítékaikkal önmagukon kívül jó ideig senki sincs tisztában, ráadásul a titokzatos, a sztori utolsó harmadában felbukkanó Újságíró még tovább borzolja a kedélyeket. Bár a Ház a Mocsárban nagyon hangulatosra sikeredett, a szerző ezzel a művével megugrotta az általa magasra emelt lécet.
– Guppi – nézett vágyakozva a stalkerre a katona. – Én azt hittem, legalább te érted, mit jelent embernek lenni.
– Lehet, hogy értem is – vonta meg a vállát könnyedén Guppi. – Csak pillanatnyilag nincs rá időm.
A könyvnek ráadásul üdvös hazai vonatkozása is van! A Galaktika pár napja tette közzé a jó hírt, miszerint a borítón látható, Nagy Gábor alkotta illusztráció kikerült a különösen tehetséges grafikusokat egyesítő CGSociety főoldalára. Ezúton szeretnék gratulálni ehhez a kiemelkedő eredményhez!
✪✪✪✪✪✪✪✪✪✪
A bemutató eredetileg 2019. február 26-án jelent meg.
A könyvet a Metropolis Media jóvoltából olvashattam el.