Mára kevesen lehetnek azok, akik ne látták volna legalább egyszer James Cameron 2009-es (te magasságos, milyen gyorsan repül az idő!) kasszasikerét. Magát a történetet leginkább a középszerű vagy a klisés jelzőkkel illethetnénk, melyhez hasonlót láttunk már korábban, ám a látvány vitán felül lenyűgöző volt… miket beszélek, egyenesen lélegzetelállító! A Kolibri Kiadó gondozásában frissen megjelent könyvet forgatva az életünk kockáztatása nélkül barangolhatjuk be Pandora, e messzi égitest egyszerre gyönyörű és különösen veszélyes világát.

Zoë Saldana, a Neytirit életre keltő színésznő írta az előszót, a bevezető pedig Jon Landau producer tollából származik – mind a ketten szép emlékeket idéztek fel a forgatással, valamint a nagy berobbanást követő élményeikkel, a számukra feledhetetlen eseményekkel kapcsolatban. A rövid személyes kitekintők után meg sem állunk az Alfa Centauri neves holdjáig, górcső alá vetve a szomszédos csillagrendszerben elfoglalt helyét, továbbá egyedi természeti adottságait, aztán a sűrűn tenyésző növények mellett az egzotikus, gyakran tarka színekben pompázó állatokra térünk át. Némelyik különös szerzet még idegen létformához képest is felettébb bizarr (gondolok én most a lövőlajhárra), ezért kíváncsi vagyok rá, vajon fel fognak-e tűnni a vásznon valamikor a jövőben. Hatalmas szomorúságomra elég felszínesen foglalkoztak a flóra és fauna tagjaival, ez biztosan kisebb csalódásként éri majd a rajongókat.

Ízelítő a Pandora gazdag növényvilágából

A toruk, az egekben büszkén szárnyaló csúcsragadozó a magasból csap le gyanútlan áldozataira

Az előző fejezeteknél hiányolt részletességet kamatostul kaptam meg a következőkben, hiszen kiemelt figyelmet szenteltek az őslakóknak. A na’vik igazán irigylésre méltó kapcsolatot alakítottak ki az őket körülvevő környezettel, ami persze kérlelhetetlenül rányomta bélyegét egész hitrendszerükre, gondolkodásukra, a kultúrájukra. Az ikonikus filmben főszerepet játszó omatikayákon kívül más népek is bemutatkozhattak. Akadnak köztük remekbe szabott tárgyakat alkotó művészlelkek, néhányan kivételes vadásztehetségükkel múlják felül a többieket, s míg egyesek a gyógyászat mestereivé váltak, addig mások halált megvető bátorsággal vetik magukat a mélybe hűséges ikranjuk hátán lovagolva.

A na’vik történelme

Hosszú ideig viszonylag háborítatlan békéjüket a határtalan emberi kapzsiság zavarta meg. A dollármilliókat érő unobtániumra mohón áhítozó szervezet, az Erőforrás-Kiaknázási Hivatal (eredetileg Resources Development Administration, röviden RDA) komoly arzenált vonultat fel érdekei érvényesítésére: az Ég Népe a levegőben ügyesen manőverező harci helikoptereken kívül kiképzett katonák vezérelte páncélozott lépegetőket vet be a bennszülöttek ellenállásának letörésére.

Az ördögi RDA fáradhatatlan igáslova, a Valkűr

Az MK-6 Páncélozott Mobil Lépegető elrettentő tűzerejét páratlan mozgékonyságával ötvözi

Kicsit sajnáltam, amiért az oldalakon kizárólag fényképeket használtak illusztrációkként… Szerintem ha a Dorling Kindersley változatlanul követi a méltán népszerű, a Star Wars elképesztően tág univerzumába bepillantást engedő kiadványainak példáját, tehát a fotókhoz egy bizonyos részletet kiemelő rajzokat, vagy mondok jobbat, rendkívül szemléletes keresztmetszeteket (teszem azt az Otthonfáról, esetleg a törzsiek életére törő szerkezetekről) válogatnak be, akkor rengeteget emelhettek volna a színvonalon. Helyenként gyanús utalásokat tettek az előzményekre, sőt, eddig ismeretlen karakterektől írtak – lehetséges, hogy benne lesznek az idén decemberben mozikba kerülő folytatásban? Erre a sokakat foglalkoztató kérdésre valószínűleg az év végén kaphatunk leghamarabb választ.

A felhőktől ölelt Halleluja-hegység lebegésének rejtélye sokáig okozott fejtörést a földtan kiválóságainak

Végezetül szeretném felhívni a figyelmet egy sajnos máig méltatlanul elhanyagolt tényezőre: akárcsak annak idején a Jurassic Park esetében, úgy az Avatar készítésénél is számos tudóst vontak be a munkálatoka, a szakértői gárdában ezúttal (a teljesség igénye nélkül) botanikusokat, nyelvészeket, illetve asztrofizikusokat találhatunk. Sosem győzöm eléggé hangsúlyozni a filmes stáb és a tudományos körök tagjai közötti szoros együttműködés fontosságát, mert kizárólag így születhetnek valóban emlékezetes alkotások, olyan mesterművek, melyek az idő próbáját kiállva mutatnak követendő példát az eljövendő generációknak.

✪✪✪✪✪✪✪✪✪✪

A könyvet a Kolibri Kiadó ajánlotta fel.