„Nem lehet akkora mázlija az emberiségnek, hogy a végén ne kapjunk egy jókora maflást a pofánkba.”

Ez volt az első találkozásom az íróval, ami (mint utólag kiderült) igazán emlékezetesre sikeredett. Jacek Dukaj a most szóban forgó személy. A rangos elismerések és a hátsó borítón olvasható ígéretes ajánló alapján egy rendkívüli, minden képzeletet felülmúló sztorit vártam tőle... Nos, ezt tulajdonképpen meg is kaptam, csak épp nem úgy, ahogy arra előzetesen számítottam.

Valamikor a közeljövőben ismét ütött az emberiség órája: pusztító halálsugár söpör végig bolygónkon, könyörtelenül kiirtva minden útjában álló szerves létformát. Mivel a folyamat Földünk forgásával összhangban történik, ezért a leleményesebbek a szemernyi lehetőséget ügyesen kiaknázva sebtében átmentik tudatukat a virtuális valóságba. Digitális énjük ellenére a természetük szinte semmit se változott – a géptestbe zárt túlélők frissen létrehozott frakciókba tömörülve vívják meg elkeseredett háborúikat mondjuk a jelentősen felértékelődött cserealkatrészekért, megint mások viszont a végítélet beállta előtt elért tudományos eredményekre támaszkodva kívánják visszaállítani a régi rendet. A tudatuk lemásolásába azonban előreláthatatlan hiba csúszott... Többek között ezzel a bajjal kénytelen szembesülni főhősünk, Grześ is, egy mára rég letűnt IT-cég néhai alkalmazottja.

A Csuó Akacsócsin bárban (Marcin Panasiuk illusztrációja)

Hadd szögezzem le gyorsan: az Érkezés a sötétségbe kifejezetten nehezen emészthető olvasmány. A szokatlan stílust eleinte kissé zavarónak találtam, ám minél előrébb haladtam, egyre inkább hülyének éreztem magam. Bocsánat, de tényleg nincs rá jobb szó! Leginkább ahhoz tudnám hasonlítani ezt a kellemetlen helyzetet, mintha idegenként egy jól összeszokott társaságba kerülnénk, aztán idétlen mosollyal az arcunkon ide-oda kapkodnánk a fejünket, mert igazából halvány fogalmunk sincs, mégis mi a fenéről folyik a magasröptű beszélgetés. Jó, a lényeget persze valamelyest ki lehet hámozni, hiszen a páros oldalakon közölt, a posztapokaliptikus világra vonatkozó rövid leírások magyarázattal szolgálnak például a különböző csoportosulásokra, a technológiai újdonságokra vagy bizonyos eseményekre, ezek csupán részben jelenthetnek gyógyírt a fejünkben gombamód szaporodó kérdések kínos problémájára. A nyugtalanító értetlenség valószínűleg mindvégig velünk marad majd, kedélyünket pedig tovább rombolhatja az a gusztustalanul sok, szerintem teljesen céltalanul alkalmazott popkult utalás.

A Keselyűk Szakadékánál (Marcin Panasiuk illusztrációja)

Mit mondhatnék még? Úgy látszik, Dukaj műve nem való mindenkinek... Ezt hivatott tükrözni a lenti pontszámos értékelés is. Azért ha gondoljátok, tegyetek vele egy próbát! Kíváncsi vagyok, mások vajon mitől tartják olyan jónak ezt a... különös agyszüleményt.

✪✪✪✪✪✪✪✪✪✪

A bemutató eredetileg 2021. június 16-án jelent meg.

A könyvet a GABO Könyvkiadó jóvoltából olvashattam el.