„Ha ugyanis az ember a biológiai konstrukció értelmében valami különleges, akkor nem vethetné össze magát más fajokkal.”

Peter Wohlleben

Kisgyerekként gyakran látogattam el a szomszédos város könyvtárába, hogy aztán sorra falhassam a Mi Micsoda-sorozat kiadványait. Bár elsőre nem tűnt annyira érdekesnek számomra, mint mondjuk a dinoszauruszokkal vagy az ősemlősökkel foglalkozók, Vitus B. Dröscher Ahogy az állatok látnak, hallanak és éreznek című munkája valamiért megfogott. Kikölcsönzését azóta sem bántam meg, hiszen a viselkedéskutató egy rejtelmes, addig ismerősnek hitt világba engedett bepillantást. Hasonló jellegű mű megírására tett kísérletet évtizedekkel később Peter Wohlleben – a néhai erdőgazdálkodó újra tollat ragadott, s ezúttal a fauna néhány tagját vette górcső alá. Ennek eredményeképpen született meg Az állatok érzelmi élete.

A kötetben a lombhullató erdők vagy az örökzöld fenyvesek lakói mellett főképp a háztáji jószágok kaptak helyet, ám írónk pár alkalommal Földünk távolabbi, egzotikus vidékeire kalauzol el bennünket. Miről árulkodhat, ha a disznók hallgatnak a saját nevükre? Valóban felzaklatja-e az erdei egereket, mikor a nyest elragadja egyik-másik társukat? Miért tekinthetjük a dél-amerikai vérszopó denevéreket az önzetlenség mintaképeinek? Egyáltalán mit keres egy alapvetően állatokkal foglalkozó könyvben az a nyálkagomba-faj, ami idővel képes megtalálni a kiutat a labirintusból… mindezt úgy, hogy agya sincs? Ezekre és még megannyi, hasonlóan izgalmas kérdésre próbál elfogadható magyarázatokkal szolgálni a szerző egyrészt a témákhoz kapcsolódó kísérletek eredményeire, másfelől pedig a korábban szerzett tapasztalataira támaszkodva.

Őzsuta gidáival (Chris Fraver fényképe)

Vámpírdenevér (fotó: Minden Pictures)

Peter Wohlleben a szememben megint kitett magáért, A fák titkos élete után ismét örömmel olvastam közvetlen stílusában előadott ismeretterjesztő meséjének minden egyes sorát! Bár ezúttal is szükségesnek tartom megjegyezni, hogy kezeljük némi fenntartással kijelentéseit és ne feltétlen fogadjuk el azokat örökérvényű igazságokként, olvasás közben sokszor vetődött fel bennem egy gondolat: az általunk szőtt fátyol, mely elválasztja az emberek világát az állatokétól, a legfrissebb kutatási eredmények tükrében egyre inkább vékonyodni látszik.

✪✪✪✪✪✪✪✪✪✪

A bemutató eredetileg 2018. november 30-án jelent meg.

A könyvet a Park Könyvkiadó jóvoltából olvashattam el.