Általában jeges félelemmel vegyes zsigeri undorral tekintünk mindenre, ami (gyakran merőben) eltér a szokásostól – életre hívtuk hát a szörnyetegeket, melyek végigkísérték történelmünket, s az idő előrehaladtával addig ismeretlen arcukat fedték fel előttünk. Halloween beköszöntével épp itt az ideje szembenézni rettegésünk tárgyaival... Elég bátrak vagytok hozzá?
Neves hazai egyetemeink munkatársai vezetnek be minket a szörnyelméleti kutatások felettébb izgalmasnak tűnő világába. Örökzöld klasszikusok, közkedvelt képregények, kultfilmek, illetve újabb keletű adaptációk szereplői elevenednek meg az oldalakon: nem maradhattak ki a hosszú listáról a fajunk kiirtását célul kitűző földönkívüliek, az öntudatra ébredt mesterséges intelligenciák és az isteni babérokra törő őrült tudósok, ám rajtuk kívül bőven szorítottak helyet a természetüknek teljesen ellentmondani látszó gondolkodó zombiknak vagy az ember-növény keveréklényeknek is. Igazából még nagyvonalakban sem kell feltétlenül ismernünk a történeteiket, hiszen az esszékben részletesebben bemutatásra kerültek az adott művek cselekményei.
John Hammond részéről átgondolatlan terv volt a dinoszauruszok újjáteremtése (John Gurche illusztrációja)
Bár kétségtelenül örvendetes, amiért a szerzők törekedtek a könnyebb emészthetőségre, tudományos igényű tanulmánykötetről lévén szó a szöveg kissé szárazra sikeredett, de ezt a jelentéktelenebb problémát tökéletesen ellensúlyozzák az amúgy példaértékű válogatás vitathatatlan érdemei. Javarészt feltérképezetlen vidékre nyitottak ablakot – valódi szakértőkhöz méltó körültekintéssel bizonyítják majd be nekünk, hogy félelmeink okozói összetettségükből fakadóan jóval sokrétűbbek annál, mint azt elsőre hinnénk, ennek következtében hamar el fogják oszlatni a róluk kialakított, végtelenül elcsépelt képzeteinket. A különféle rémalakok egyebek mellett bizonyos korszakok társadalmi berendezkedéseiről, valamint régóta a süllyesztőbe merült felfogásokról árulkodhatnak.
Egy, a klasszikusokat idéző kép a vámpírokról (Joe Roberts illusztrációja)
Akadt azért néhány olyan gondolat, melyeket olvasva kapásból fennakadt a szemem. Következzen alább néhány kedvencem! „A fogakkal teli, veszedelmes vaginának számos metaforáját megtalálhatjuk a filmművészetben is: a kitátott száj és a fogak testesítik meg a fenyegetést a Cápa, a Tremors – Ahová lépek, szörny terem, vagy a Predátor-filmekben.” – vélekedik Vancsó Éva. Csak én érzem ezt a hasonlatot túlságosan erőltetettnek? A pszichoanalízis atyja erre rátesz egy lapáttal: „Freud azt állította, hogy (a fején tekergő kígyókkal és a nyelvével) Medúza a női nemi szerv megtestesülése, és a kővé válás annak a félelemnek a kifejeződése, amelyet egy férfi átél a női nemi szerv láttán.”. Dr. Frederic Wertham 1954-es The Seduction of the Innocent című művében állítólag „két homoszexuális férfi vágyálmának” tartja Batman és Robin szoros kapcsolatát, pusztán azért, mert közösen vetik bele magukat sokszor életre-halálra menő kalandjaikba, sőt, együtt merészelnek élni a pompás Wayne-kúria falai között. Öregem... Ha erről tényleg rögtön ez jutott az eszedbe, akkor van számodra egy rossz hírem!
Medúsza levágott feje (Caravaggio festménye)
Kisebb hibái ellenére ez a hiánypótló kiadvány abban segíthet leginkább a véleményem szerint, hogy végre átléphetjük az unalomig ismételt horrorkarakterek (lásd mondjuk az agyaraikat vadul csattogtató fenevadak, esetleg az elborult elméjű mészárosok) bűvkörét, így biztosítva sokkal szélesebb rálátást a borzongás immár több évszázados múltra visszatekintő tömegkultúrájára. Pár ígéretes címet már most feljegyeztem, ezért valószínűleg jövő ilyenkor is lesz miről írnom! Köszönöm szépen az ajánlásokat!
✪✪✪✪✪✪✪✪✪✪
A könyvet az Athenaeum Kiadó jóvoltából olvashattam el.