Úgy érzem, az elmúlt hetekben meglehetősen szerencsés voltam könyvek választása terén. A hamarosan megjelenő kötetek között böngészve bukkantam rá Sissel-Jo Gazan alkotására, ami A dinoszaurusz tolla címet viseli. Gyorsan végigfuttattam a tekintetemet az ajánlója szövegén... Krimi és paleontológia? A furcsa párosítás rögtön felkeltette az érdeklődésemet. Aztán jött a hidegzuhany... Megint. De ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük a sztori rövid bemutatásával!

2007-et írunk. Anna Bella Nor, a Koppenhágai Egyetem Természettudományi Karának végzős hallgatója készülő szakdolgozatában a madarak dinoszauruszokhoz fűződő, heves viták kereszttüzében álló rokonságát tanulmányozza. Magánélete romokban hever, hiszen kapcsolata nemrég zátonyra futott, így kénytelen egyedül nevelni hároméves kislányát, Lilyt. A hányattatott sorsú anyukát tragikus hír zökkenti ki a rendes kerékvágásból: irományának egyik példányát ugyanis témavezetője, Lars Helland vére áztatja. A felettébb nyugtalanító ügy felgöngyölítését a tehetséges Søren Marhauge főnyomozóra bízzák. A városi rendőrség büszkeségének munkáját segítőkésznek sokszor semmiképp sem nevezhető gyanúsítottak nehezítik meg. Vajon ki lehetett a valaha hatalmas szakmai elismerésnek örvendő, ugyanakkor rendkívül megosztó személyiség gyilkosa? Valaki a szűkebb környezetéből, a családjából? Esetleg kanadai riválisa, Clive Freeman, aki évek óta makacsul folytatta ellene elkeseredett harcát?

Két táncra kelt Sinosauropteryx (Csuang Csao illusztrációja)

Az alapvető elképzelésben aligha találnánk kivetnivalót – a súlyos gondok a kivitelezésnél akadtak. Az olvasottak alapján hamar olyan érzésünk támadhat, hogy Dániában mindenki idegbeteg vagy szimplán aberrált, szélsőségesebb esetekben a kettő visszataszító keveréke. Állandóan tombolnak az indulatok, az emberek folyton kiabálnak, veszekednek egymással, eleve ellenségesen viszonyulnak a másikhoz, egyszerűen képtelenek uralkodni hirtelen kirobbanó érzelmeik felett. Természetesen a leendő biológus sem képez kivételt ezen megállapítás alól: felesleges hisztirohamaival képes rövid időn belül elmarni maga mellől mindazokat, akiken kívül senki másra nem számíthat ezekben a feszült, vészterhes időkben. Komolyan kérdem, mégis ki kíváncsi erre a drámázásra, mikor valószínűleg mindenkinek megvannak a saját ügyes-bajos dolgai a mindennapokban? Az egész rohadt nyomasztó... Néha legszívesebben leugrottam volna a teraszról, annyira, és ezt most minden túlzás nélkül mondom! A teljes összhatás eléréséhez egyedül Gary Jules Mad World című slágerének 24 órás változata hiányzott aláfestő zeneként...

Legalább a szerző boldog... (Heidi Maxmiling fényképe)

A gyötrelmes pillanatoknak azonban itt még koránt sincs vége! Mint utóbb kiderült, a drága írőnő a cselekmény szempontjából abszolút lényegtelen dolgokkal fáraszt bennünket – különféle emlékek tucatjait idézi az egyes szereplők múltjából; a kezdetektől fogva, oldalakon átnyúlóan meséli el a karakterek közötti viszonyok alakulását, emellett a legapróbb részletekbe menően igyekszik lefesteni az adott szituációt. Mindeközben a nyomozós szál, melynek a lényegnek kellene lennie, csendben, reményvesztetten, a sarokban összekuporodva vár a sorára. Ne feledkezzünk meg az őslénytani kitekintésekről sem! A dinoszauruszok, bár csak helyenként, azért felbukkannak e rettenet lapjain. Sorra jöttek a ferdítések: a jelentősebb felfedezések éveinek helytelen közlése még hagyján (a Sinosauropteryxnél ’96 helyett 2000-et írtak), a Dilongra, esetleg Guanlongra való pontatlan utalás is megbocsátható talán, ám „tollas Tyrannosaurus” kövületével a kutatók egyelőre nem találkoztak a késő krétából származó, a Hell Creek-formációhoz tartozó kőzetrétegekben. Ha mindez nem lenne elég, a tudósokat vérmesen marakodó vadállatoknak, a hallgatókat pedig életképtelen szerencsétleneknek állítja be. Nézzük meg például, hogyan készül Anna eddigi legnagyobb megmérettetésére!

– Az Archosauria egy diapszid hüllő – mormolta az orra alá. Ingerülten megrázta a fejét. Mi is az a diapszid? Ennek is utánanézett. Annyit tesz, hogy az állat koponyáján két halántékablak található. Eltérően a szinapszidáktól és az anapszidáktól, melyeknek... Anna az ajkába harapott. Mi is az a halántékablak? Ennek is utánanézett. Nyílás a koponya hátsó részén, ahol megtapadhatnak az állkapocs izmai, és van infratemporális és szupratemporális halántékablak, és ez mi az ördög is? Ezeknek is utánanézett.

Szeretnék emlékeztetni mindenkit, hogy a leányzó épp felsőfokú tanulmányainak vége felé jár, még sincs tisztában az ilyen alapvetőnek mondható fogalmakkal. Ugye, mennyire hiteles?

Ilyen blődségekkel szembesülve már szegény Cotylorhynchus is a fejét fogja... Várj, Anna, hadd segítsek az osztályozásnál! Ezt az őshüllőt a Synapsida kládon belül a Caseidae családba sorolják. Nagyon szívesen! (Joschua Knüppe illusztrációja)

Mindezek után erős túlzásnak vélem, hogy a Danmarks Radio tizenegy éve pont ennek a förtelemnek ítélte oda a legjobb regénynek járó díjat. Nálam a legutóbbi Nopcsa-gyalázás mellett foglalhatja el méltó helyét az általam nagyra becsült paleontológiát többé-kevésbé érintő szörnyűségek szentségtelen dobogóján.

✪✪✪✪✪✪✪✪✪✪

A bemutató eredetileg 2019. március 28-án jelent meg.

A könyvet a Jaffa Kiadó jóvoltából olvashattam el.