Íme, ez a pillanat is elérkezett: hosszú hónapok után a végéhez ért nálam a Vaják-széria. Vajon miket tartogat az olvasók számára a várva várt finálé? Lássuk!

Hányattatott sorsú hőseink útjuk során a Toussaint-i Hercegségbe érnek, ahol Julian Alfred Pankratz vikomt... akarom mondani, a jó öreg Kökörcsin fogadja vendégül megfáradt barátait újdonsült szerelme, Anna Henrietta hercegnő oldalán. Édeni állapotok fogadják őket – a fényűző udvarban végre kiereszthetik a gőzt, Geralt pedig ismét szörnyvadászként keresheti a kenyérrevalót, mivel bestiákból úgy látszik, nincs hiány a környéken. A csapat tagjai azonban kénytelenek felocsúdni ebből a mesés álomból, mert bizony elintézni való dolguk van... gyorsan összeszedelődzködnek hát, aztán a szemlátomást megkomolyodott poéta kivételével folytatják veszélyes küldetésüket.

Kökörcsin szeszélyes kedvese (Elisa Guerra illusztrációja)

Jobban is teszik, ha sietősre fogják a dolgot, hiszen a világ kis híján lángokban áll! Ciri cseberből vederbe esett, mikor átkelt a Fecske-torony titokzatos portálján, ezért most szabadulni próbál a kezdetben paradicsominak tűnő helyről. Yennefer láncra vert rabként sínylődik az ördögi álmokat dédelgető Vilgefortz titkos rejtekhelyén; ugyanitt ütött tanyát a cselszövő Skellen, valamint a kegyetlenségéről hírhedt Bonhart. Az északi királyságok hadai a császári csapatokkal farkasszemet nézve a végső, mindent eldöntő ütközetre készülnek: hamarosan derék vitézek vére áztatja majd a brennai síkot. A háború borzalmait a félszerzet felcser, Milo Vanderbeck szemén keresztül láthatjuk.

A nordlingok és a Feketék nem kímélik egymást (Marta Dettlaff illusztrációja)

Eleinte némi értetlenséggel a fejemben forgattam a lapokat, de ami utána következett... Na, arra aligha számítottam! A nagy leszámolás természetesen várható volt, a szeretett karakterek elvesztése sem érhet bennünket teljesen felkészületlenül, ám az épp a célegyenesben brillírozó Sapkowski mester merész húzásaival (például a korábban megismert szereplők ügyes visszacsempészésével, illetve néhány váratlan fordulattal) helyenként szédítő magasságokba emelte varázslatos sagáját. Őszintén szólva az utolsó száz–százötven oldalt legszívesebben kihagytam volna (a befejezést leszámítva, persze), bár igaz, így sokkal kevesebb elvarratlan szál maradt az összesen öt kötetet számláló regényfolyam végére.

„Lovacska” nagyobb szerepet tölt be, mint azt gondolhatnánk! (Tatiana Smolina illusztrációja)

Könnyes búcsút kellene tehát vennünk kedvenc vajákunktól? Ugyan, dehogy! A Viharidő egyelőre várat magára, a GABO egyik gyönyörű karácsonyi meglepetésének bemutatójára viszont hamarosan sort kerítek!

✪✪✪✪✪✪✪✪✪✪

A bemutató eredetileg 2020. december 08-án jelent meg.

A kötetet a GABO Könyvkiadó ajánlotta fel.