Gyakran előforduló jelenség, hogy a kortársak vagy épp a jövő írnokai hajlamosak kizárólag fekete-fehér színekben feltüntetni azokat az egyéniségeket, akik valamilyen úton-módon jelentős hatást gyakoroltak az emberiség történelmére. Kevés pártatlan, kendőzetlen őszinteséggel előadott történetet olvashatunk manapság – mint kiderült, Stellan Ottoson könyve, a Darwin, az óvatos forradalmár egyike ezen műveknek.

Az 1809. február 12-én született Charles Robert Darwin tehetős, egyúttal jó hírnévnek örvendő család gyermekeként cseperedett fel. Az örökkön kíváncsi kutató a bolygónk növény- és állatvilágában tapasztalható bámulatos sokszínűség rejtélyére, a természeti folyamatokat mozgató erők működésére keresett érdemi válaszokat, később pedig fajunk eredete került érdeklődésének középpontjába: neve nagy visszhangot keltő alkotásaival (A fajok eredete, továbbá Az ember származása és a nemi kiválasztás) forrott egybe. Kimért, megnyerő modorával, valamint felkészültségével még az ellentábor képviselőinek tiszteletét is sikerült elnyernie, azonban humorérzéknek sem volt híján, így sokan szórakoztatónak találták társaságát. Míg ő Down House-i otthonuk magányában, remeteként gubbasztva dolgozott, a szakmai párbajok megvívását szövetségeseire, barátaira bízta. Vajon mennyi valóságalapja lehet a róla kialakult, sűrűn emlegetett állításoknak? A svéd származású szerző számos, a témában jártas szakértő munkáján kívül a fennmaradt, gazdag levelezésre hagyatkozott. Néhány szempontot figyelembe véve az utóbbi forrásanyag egyébként a legkevésbé bőbeszédű, hiszen üzenetváltásai a hétköznapibbnak tekinthető témákról, például a szerelemről alkotott véleményéről jobbára mélyen hallgatnak. Nyomon követhetjük fordulatokban bővelkedő életútját a kezdetektől egészen elhalálozásáig, emellett korszakalkotó munkásságának részletezésére szintén sort kerítenek, bár számomra a folyamatosan formálódó személyiségének bemutatása tette jelen kötetet valóban rendkívülivé.

Charles Darwin (Børge Bredenbekk illusztrációja)

Igazán szembeötlő, hogy az evolúcióelmélet atyjának esetében a régimódiság és a liberális eszmék látszólag jól megfértek egymás szomszédságában – minél előrébb haladunk az olvasásban, annál élesebb lesz ez a kontraszt. Viselkedése ennélfogva eléggé ellentmondásos, és sokak szemében bizonyára visszatetszést fog kelteni. A korára jellemző szokásokkal ellentétben szívből szerette gyermekeit, rengeteget törődött velük, ugyanakkor jövendőbelijét mégsem volt képes intellektuális társként kezelni, akivel akár komolyabb dolgokról tudna társalogni.

Osztotta korának uralkodó felfogását, hogy a nők legyenek csak passzív szemlélői a férfiak világának.

A gyarmatokon élő bennszülötteket alacsonyabb rendűnek tartotta az európai civilizáció polgáraihoz képest, viszont szenvedélyesen szólalt fel az általa Földünk legégetőbb problémájának titulált rabszolgaság intézménye ellen.

És ezt cselekszik és védelmezik olyan emberek, akik állítólag úgy szeretik felebarátaikat, mint önmagukat, állítólag hisznek Istenben és azért imádkoznak, hogy legyen meg az Ő akarata a földön. Felforr az ember vére és megremeg a szíve, ha arra gondol, hogy mi, angolok, és a szabadságról kiáltozó amerikai leszármazottaink ilyen bűnösök voltak és azok ma is.

Míg a Buenos Aires-i bikaviadalokat borzalmasnak, sőt, egyenesen vérlázítónak vélte, addig a Rosas tábornok vezette kegyetlenkedéseket a gazdaság fejlődését szem előtt tartva meglehetősen előnyösnek gondolta.

Ez az irtóhadjárat, amelyet a legbrutálisabb módon hajtottak végre, minden bizonnyal nagy előnyökkel fog járni; egy csapásra megnyit négyszáz vagy akár ötszáz mérföldnyi pompás legelőt.

Nézetei a manapság uralkodó felfogással nehezen egyeztethetők össze, de ezekkel cseppet sem számított különcnek Viktória királynő Angliájában.

Átfogó, olvasmányos stílusban megfogalmazott, egyszersmind abszolút korrekt kiadvány született a XIX. század egyik legmeghatározóbb alakjáról. Charles Darwin korántsem feddhetetlen, mint ahogy azt eleink magasztos nyilatkozatai gyakran sugallhatták, ám a természettudományok terén elért eredményei, melyek szinte egy csapásra hozzájárultak általános világképünk átalakulásához, mindmáig vitathatatlanok.

✪✪✪✪✪✪✪✪✪✪

A bemutató eredetileg 2019. április 18-án jelent meg.

A könyvet a Typotex Kiadó jóvoltából olvashattam el.