Charles Darwin alig huszonkét évesen hatalmas megtiszteltetésben részesülhetett, hiszen a HMS Beagle fedélzetén felfedezhette bolygónk egzotikus vidékeit. Kalandos útja alatt szerzett tapasztalatai folyamatosan alakították gondolkodásmódját, valamint nagyban hozzájárultak az evolúció elméletének végső formájához. Az ifjú tudós az ízeltlábúak számos képviselőjével is találkozott a hosszúra nyúlt expedíció során, néha kimondottan fura viselkedésüket alaposan szemügyre véve szorgalmasan jegyzetelt: velük foglalkozik a Koronczai-Fekete Viktória szerkesztette hazai kiadás.

Ugrópók (Michael Willinger fotója)

Az alapvető információkon (pontos hovatartozásuk, méreteik, testfelépítésük, elterjedési területük, táplálkozási és szaporodási szokásaik) túl temérdek érdekességet (a róluk kialakult hiedelmeket, az emberiség történelmében betöltött szerepüket, jelentőségüket napjainkban) közölnek a könyvbe került teremtményekről, mindemellett a természetben megfigyelhető jelenségeket (lásd mondjuk az ivari dimorfizmust, a mimikri típusait vagy a mutualizmust) kézzelfogható példákon keresztül szemléltetik az érdeklődőknek. A rövid bemutatókat a Darwin által írt naplóbejegyzésekkel, illetve a levelezéséből kiragadott, mindig odavágó részletekkel igyekeztek színesíteni.

Félelmetes megjelenésük ellenére az ostorfarkúak teljesen ártalmatlanok ránk nézve (fénykép forrása: Wikiwand)

Elég nehezen tudnám eldönteni, mégis melyik korosztályt akarták megcélozni ezzel a kötettel. Igényes kialakítása arról árulkodik számomra, hogy inkább a fiatalabb generáció tagjait szeretnék elérni (ebben a tekintetben nem érheti szó a ház elejét, mivel egy tényleg tetszetős darabot tarthatunk a kezünkben), a kevéske, viszonylag nagy betűkkel szedett szöveg nyelvezete viszont eléggé száraz lehet nekik (az olvasmányos stílust mellőzve kizárólag a puszta tények közlésére szorítkoztak). Sajnos sokszor ismételtek, sőt, néhány esetben majdnem szó szerint olvashattam vissza azt, amit pár oldallal korábban már említettek. Magát a válogatást sem tartottam kifejezetten átgondoltnak – a tizennégy fajból kapásból négy a lepkék népes táborát erősíti, ugyanakkor a bizarr kacslábú rákokról (melyekről Darwin két vaskos, összesen körülbelül ezer oldalnyi terjedelmű monográfiát adott ki annak idején) egyetlen szó sem esett. A jobb áttekinthetőség jegyében szerintem érdemes lett volna valamiféle rendszerezést felállítani, az állatokat szűkebb csoportjaikba besorolni, mintsem abszolút véletlenszerűen elhelyezni őket.

Elképzelhetőnek tartják, hogy Darwin rejtélyes megbetegedését egy rablópoloska csípése idézhette elő (fotó: Bernard Dupont)

Ez az állandóan nyüzsgő, ide-oda repkedő vagy mászó színes társaság elképesztő változatosságával hamar elkápráztathat bennünket, valóban lenyűgöző világukat tanulmányozva rengeteg új ismerettel gazdagodhatunk Földünk élővilágának működésével kapcsolatban. A kiadvány alapvető elképzelésével tehát nincs semmi probléma, a kivitelezésnél azonban jócskán akadtak hibák.

✪✪✪✪✪✪✪✪✪✪

A bemutató eredetileg 2020. március 12-én jelent meg.

A könyvet a Kossuth Kiadó ajánlotta fel.