Frappáns felvetéssel nyit a következő percekben bemutatásra kerülő kötet: ha egy másfél órás filmet rendeznénk bolygónk történetéből, akkor az utolsó tizenkét másodpercbe kellene belesűrítenünk az utóbbi pár millió év eseményeit, melynek csúcspontja (legalábbis saját szemszögünkből) fajunk felemelkedése. Mennyire lehangoló, igaz? Búslakodásra azonban semmi okunk, hiszen ez a nyúlfarknyinak tűnő jelenetsor rengeteg izgalmat tartogat!

Homályba vesző eredetünk titkait a régészek igyekeznek kideríteni – talán éppen ezért kezdünk szakmájuk megismerésével, a gondos feltárás hosszú folyamatától egészen a rekonstrukciók menetéig. Ezt követően a régmúltba vezető barangolással folytatjuk tovább, afrikai bölcsőnket elhagyva világhódító útra indulunk. A jégkorszak nagyvadjait űző, a különböző terméseket összegyűjtő életmódot felhagyva letelepedünk, aztán a háziállatok tenyésztésére, a haszonnövények termesztésére térünk át, a pattintott, majd csiszolt kőeszközöket lassacskán kiszorítják a fémekből kovácsolt tárgyak. A teljhatalmú uralkodók magas, áthatolhatatlannak tervezett falakat emelve jelölik ki újonnan alapított birodalmaik határait. A sokszor könyörtelen hadvezérek hódításai mellett számos más dolgot jegyeznek le eleink, új fejezetet nyitva ezzel az emberiség krónikájában.

Ez a könyv elsősorban a fiatalabb generációknak szól, így játékos feladatokkal zárunk. Állítsd fel saját kunyhódat! Engedd szabadjára a fantáziádat, készíts barlangfestményt! Formálj korsót az agyaghurkákból, amit később akár tolltartónak is használhatsz! De vigyázzunk, csak óvatosan! Néhány alkalommal késre lesz szükségünk, az ilyen esetekben feltétlenül elkél valamelyik szülő vagy az idősebb testvér segítsége.

A főiskolán szorgalmasan készültem az őstörténeti órákra, emellett a friss fejleményeket nyomon követve igyekszem naprakésznek maradni a témában, ennek ellenére jócskán akadtak olyan részletek, melyekről nem hallottam korábban: Keléses Miguelón, a pórul járt heidelbergi ember, a rejtélyes atapuercai Excalibur, valamint Çatalhöyük bizarr halotti kultusza például eddig teljesen ismeretlen volt számomra.

Most sem úsztam meg bakik nélkül – a kardfogú tigrisezés eléggé gyakori problémának számít, a hatalmas agancsokkal büszkélkedő Megalocerost (a 2022-es esztendő ősmaradványát) pedig valamiért rénszarvassá alacsonyították. A Veres László műveit idéző illusztrációk stílusa nem kifejezetten a kedvencem, ám a részben Schmidt Egon nevével fémjelzett Pillantás a természetre-sorozaton nevelkedett gyermekként hamar megszoktam az efféle fotómanipulációkat. A közreműködő alkotók egyikének ugyanakkor vaj van a füle mögött, mivel úgy tűnik, hogy engedély nélkül használta fel (többek között?) Mauricio Antón bátyánk, sőt, Hutzler Péter cimborám régebbi munkáit. Észrevételemet jeleztem az eredeti kiadó felé, érdemi reakció viszont a mai napig nem érkezett rá.

Iskoláinkban méltatlanul kevés szót ejtenek történelmünk korai szakaszáról, főleg manapság, holott forradalmi változások következtek be az ősidők során, amik nélkül a fejlődés elképzelhetetlen lett volna. Ilyenkor bizonyulhatnak különösen hasznosnak az ehhez hasonló, sajnos még mindig ritkaságszámba menő ismeretterjesztő kiadványok.

✪✪✪✪✪✪✪✪✪✪

A könyvet a Napraforgó Könyvkiadó jóvoltából olvashattam el.