„Ijesztő gondolat, hogy egyszerre lehetünk az élő világegyetem legnagyobb eredménye és legrosszabb rémálma.”

Földünk számos szempontból csodálatos helynek bizonyulhat, azonban a működését szabályozó bonyolult folyamatokat felettébb nehéz tisztán átlátni – hát még az egész univerzumét! Bele lehet-e zsúfolni mindössze egyetlen kötetbe az évszázadok alatt felhalmozott sokrétű ismereteinket, ráadásul úgy elmagyarázni az ezzel kapcsolatos, általában nehezen emészthető dolgokat, hogy azokat a témákban járatlanok is könnyedén megértsék? Szinte lehetetlen kihívásnak hangzik a feladat... Bill Bryson mégis próbát tett, legalább akkora (ha nem rögtön nagyobb) terhet véve a vállaira, mint a borítón görnyedező Atlasz.

Az Iowa állambeli Des Moines városában 1951-ben született író már gyermekkorától fogva élénken érdeklődött a természettudományok iránt, ám a rettenetesen száraz, gyakran csupán a felszínt kapargató iskolai tankönyvek szomorú emlékeket hagytak benne. Oké, bolygónk közepén izzó gömb áll, de erre hogyan jöttünk rá? Miért éppen a mi fajunk emelkedett ki hosszú évmilliókkal korábban az állatok birodalmából? Hát a kontinensek mozgását mivel magyarázzák? Hogy kellően kimerítő válaszokkal szolgálhasson (többek között) ezekre a korántsem egyszerű kérdésekre, Bill bátyánk annak idején három évnyi kitartó kutatómunkába kezdett, melynek eredményét az Akkord Kiadó jóvoltából ismét kézbe veheti a hazai olvasóközönség.

Bill Bryson személyesen (fénykép: Camera Press)

Bemutatóm aktuális alanya egyformán érinti a különböző természettudományos kutatások terén valaha tett nevezetesebb mérföldköveket, kitérve azok alágainak (például az oceanográfia, az éghajlattan vagy a szívemnek oly’ kedves paleontológia) történeteire is. Ízelítőt kaphatunk továbbá a kivételes zsenik személyiségéből, valamint pár részletet sokszor rögös életútjukból: néhány lángész magányos remeteként visszavonulva jött rá világunk legnagyobb titkaira, máskor viszont ideig-óráig összefonódott a ragyogó elmék sorsának fonala, emellett méltatlanul elfeledett géniuszok emléke merült el kis híján a feledés süppedős mocsarában.

Richard Owen brit anatómus, a „dinoszaurusz” szó kiötlője pont olyan gusztustalan alak volt, mint ahogy kinézett (karikatúra: National Portrait Gallery)

Szerzőnk ha akarná, sem tudná letagadni humorista mivoltát, hiszen szellemes kiszólásai üde színt visznek az egyébként hullámzó hangulatba, a záró harmincadik fejezet több sora (lásd mondjuk az első idézetet) kifejezetten elgondolkodtatóra sikeredett. A sodró lendületű, rendkívül olvasmányos stílusnak hála gyorsan átrághatjuk magunkat az apró betűkkel szedett szövegen, ugyanakkor a befejezéshez érve végtelenül lelombozó felismerés érhet bennünket – hiába várna ránk még annyi felfedeznivaló, egy szűk emberöltő sajnos édeskevés ahhoz, hogy a következő jelentősebb tudományos áttöréseknek szem- és fültanúi lehessünk.

„Képzeljünk el egy megyényi méretű, 13 kilométer magas, tehát a legfelső cirruszfelhőkig érő TNT-hegyet. A Yellowstone park látogatói egy ilyenen sétálgatnak.” (fotó: Pixabay)

Ennyire átfogó, mégsem dögunalmas tudományos ismeretterjesztő mű eddig csak kevesek keze alól került ki tudomásom szerint... Most sajnálom igazán, amiért ilyen sokáig halogattam az elolvasását!

✪✪✪✪✪✪✪✪✪✪

A bemutató eredetileg 2021. február 03-án jelent meg.

A könyvet az Akkord Kiadó ajánlotta fel.