Szörnyű szörnyes förmedvény

KÖNYVBEMUTATÓ – Nathan Ballingrud: Szörnyvidék

2021. december 29. - Fejes Valentin

„Amíg tudod, hogy vannak választások az életedben, félsz a rossz döntésektől.”

Támadhat ránk bármiféle csápos-karmos-agyaras másvilági rettenet, a legrémisztőbb szörnyetegeket közöttünk, rosszabb esetben saját családunk berkein belül kell keresnünk. Hihetetlenül klisés, már-már unalomig ismételt felvetés ez, tudom én, ugyanakkor a jó körítés könnyedén feledtetheti velünk az ilyesmit. Lássuk, ezúttal sikerült-e elérni!

Az 1970-ben, Massachusetts városában született Nathan Ballingrud manapság nagy népszerűségnek örvend. Első, a várva várt áttörést elhozó novelláskötete, a Szörnyvidék az eredeti megjelenéséhez képest hét éves késéssel, az Agave Könyvek jóvoltából került fel a hazai könyvesboltok polcaira. A cím kissé megtévesztő lehet, mivel az összesen kilenc rövidebb sztorit tartalmazó könyvecskében a bomló emberi elme rejtett zugai helyeződtek előtérbe, a misztikus légkörnek, illetve a bizarr elemeknek jobbára csupán jelentéktelenebb mellékszerepek jutottak. Írónk korábbi munkái (egyebek mellett csaposként, pincérként, továbbá szakácsként is dolgozott) rányomták bélyegüket irodalmi karrierjére – hősei általában hétköznapi, sokszor a szegényebb rétegek soraiból származó egyének, akiknek a természetfeletti helyett jóval földhözragadtabb dolgok (például a múltban hozott, elbaltázott döntések, valamint a szeretteink elvesztésétől való rettegés) jelentik minden félelmük, a szorongásuk és belső vívódásuk fő forrását.

Nathan Ballingrud személyesen (fénykép forrása: az író blogja)

Bár a maga groteszk módján szép borító mágnesként vonzza a tekinteteket, az ajánlások pedig biztatóak voltak számomra, sajnos hatalmasat csalódtam a válogatásban. A történetek szerintem néhány üdítő kivételt képező darabtól (Vad Hold, A gleccserszakadék, Napszítta) eltekintve legfeljebb alulról súrolják a középszerűség határát. De hol itt a gond? Hiszen szerzőnk választékosan, gyönyörűen fogalmaz, olyan stílusban ír, ami a szépírók becsületére válna, mi több, a témák változatosságából fakadóan látszólag a képzelőerőnek sincs híján... Mindezek ellenére rendkívül kevésnek éreztem őket, a katarzis élménye nálam most rendre elmaradt. Cseppet sem javít a lelombozó helyzeten, mikor Ballingrud a kurta-furcsa befejezéseivel gyakran kételyek között hagyja a zavarodott olvasót, vagy épp villámgyorsan kivitelezett huszárvágással vet véget az eseményeknek.

A magyar kiadás tetszetős borítója

Valóban ilyen lenne egy díjnyertes, sokak által méltatott alkotás? Tényleg erre kíváncsiak a horror műfajának kedvelői? Esetleg átsiklottam volna pár fontos dolog felett, és bennem van a hiba? Külcsín: csillagos ötös, belbecs: kegyelemkettes.

A Hulu nemrég nyolc részes sorozatot forgatott, részben aktuális bemutatóm alanyát alapul véve. Hogy a fentebb leírtak tükrében mégis mihez tudott kezdeni a híres szórakoztatóipari cég az alapművel? Na látjátok, ez jó kérdés! Egyszer talán megnézem...