J. R. R. Tolkien munkássága valószínűleg azt követően vált szélesebb körökben ismertté, miután Peter Jackson rendező előbb A Gyűrűk Ura-trilógia cselekményeit, majd Zsákos Bilbó életre szóló kalandjait a filmvászonra vitte. Középfölde történelmének gyökerei viszont sokkal régebbre nyúlnak vissza ennél – ezen idők meséit gyűjtötte egy csokorba az író fia, Christopher által szerkesztett vaskos kötet, mely végül A szilmarilok címet kapta.

A könyv jóval több annál, mint amit eleve sugallhat, hiszen számos történet kapott benne helyet: a Fëanor keze munkáját dicsérő három, később nagy szereppel felruházott ékkő végzetének fejezetei inkább visszatérő elemeknek tekinthetők. Olvashatunk például arról, miként teremtette a mindenséget Ilúvatar az ainuk társaságában, aztán szemtanúi lehetünk annak, hogyan népesítették be új otthonukat a Teremtő gyermekei. Idővel azonban felüti csúf fejét az ősgonosz, hogy folyamatos ármánykodásával húzza keresztül a számításokat – Túrin Turambar tragédiájánál talán csak Númenor hanyatlásának keserű regéje szívbemarkolóbb. A mű vége felé bepillantást nyerhetünk az úgynevezett harmadkorban lezajlott eseményekbe: a Hatalom Gyűrűinek kovácsolása, Gondor királyságának alapítása vagy a nazgûlok születése mind ismerősen hangozhatnak azoknak, akik látták korábban a mozis adaptációkat. De ne menjünk el szó nélkül az oldalakat színesítő illusztrációk mellett sem! Ted Nasmith szemet gyönyörködtető alkotásaival lelket lehelt a Tolkien teremtette tágas univerzumba.

Aulë, a kovácsisten végső elkeseredésében végezni akar saját teremtményeivel, a törpökkel (Ted Nasmith illusztrációja)

Fëanor parancsba adta flottájának felégetését (Ted Nasmith illusztrációja)

A régies fogalmazásmód alapozta meg igazán a pillanatok alatt magával ragadó, eléggé sajátos hangulatot számomra, bár sokszor tetten érhető, hogy a szerző más kultúrkörök mitológiájából is jócskán merített világa alkotásakor. A rendkívüli hatalmat birtokló, ám gyűlölettől és bosszúvágytól fűtött Melkor lázadása a Mindenhatóval szemben Madách Imre művét, Az ember tragédiája első színét juttatta eszembe, Maedhros szenvedése kissé Prométheusz sanyarú sorsára hasonlít, amit pedig Carcharoth, Angband Farkasa művelt Berennel, az Tyr és Fenrir esetére emlékeztetett. Mivel képzeletbeli barangolásunk során rengeteg személy vagy földrajzi hely nevével fogunk találkozni, így az olvasmány nagy falatnak tűnhet... Aggodalomra ugyanakkor ne legyen semmi okunk, mivel az eligazodást a térképrészleteken, a családfákon vagy a név- és tárgymutatón kívül a részletesen kidolgozott függelékek hivatottak szolgálni.

Eolt, Aredhel gyilkosát letaszítják a Caragdûr csúcsáról (Ted Nasmith illusztrációja)

Ulmo, a tengerek ura jelenik meg Tuor előtt (Ted Nasmith illusztrációja)

Néhány meglehetősen szárazra sikeredett, kevésbé érdekfeszítő részt leszámítva A szilmarilok fantasztikus, mondhatni monumentális alkotás, melynek minden, a fantasy műfaját kedvelő ember könyvespolcán ott a helye! Ha még inkább el szeretnénk mélyedni Középfölde fiktív világában, jobb korban aligha élhetnénk: a Beren és Lúthien közel egy éve jelent meg az Európa Könyvkiadó gondozásában, a Gondolin bukása pedig hamarosan érkezik a Magvető Könyvkiadó jóvoltából.

✪✪✪✪✪✪✪✪✪✪

A bemutató eredetileg 2019. május 23-án jelent meg.

A kötetet a Magvető Könyvkiadó ajánlotta fel.