„Ha valakit érdekel, mi ihlette Középföldét, elárulom: örömöm és csodálatom a föld, elsősorban a természeti táj iránt.”
Milyen élmények, benyomások hatására alkotja meg saját kis világát az élénk képzelőerővel rendelkező író? Hogyan lehel életet a sokáig csak a gondolataiban létező karakterekbe? Ha egy olyan meghatározó szerző esetében vetődnek fel ezek a kérdések, mint mondjuk J. R. R. Tolkien, aki mind a mai napig rendkívüli népszerűségnek örvend, akkor igazán izgalmasnak ígérkezik a kulisszák mögé pillantani.
Képzeletben tett felfedezőutunk idejére John Garth (lásd jobbra) bújt az idegenvezető bőrébe. A Hampshire megyében élő szakértő hosszú ideje tanulmányozza behatóbban kedvence írásait, rendszeresen tart előadásokat, színvonalas dolgozatokon kívül díjnyertes könyveket (Tolkien and the Great War) jegyez. Nemrég kiadott kötetét forgatva nem csupán a fantasy koronázatlan királyának életútja bontakozik ki majd előttünk, rokonszenvesnek tűnő személyiségének apróbb töredékeit szintúgy megismerhetjük. Folyton kalandra éhes, csintalan kópéként a testvérével fehér ogrénak keresztelte el az állandóan zsémbelődő molnárt; a tudást örökkön szomjazó, jó képességű tanulóként széles érdeklődési köre birtokában kivételes karriernek nézhetett elébe; az első világháború poklát megjárva, a lövészárkokban vesztegelve számos jóbarátját vesztette el; bámulatos környezete régóta elkötelezett csodálójaként hevesen ellenezte a természeti kincseket könyörtelenül pusztító iparosodás feltartóztathatatlan térnyerését.
A Nagy Háború szörnyűségei szintén hatást gyakoroltak rá (Rebecca Bird illusztrációja)
Tolkien apó rengeteg más műből vett át bizonyos dolgokat, erről annak idején, A szilmarilok bemutatójánál ejtettem néhány szót: mikor azonban újabb történetekről derülnek ki, hogy azok nem teljesen saját kútfőből származnak, az kisebbfajta csalódásként érhet bennünket. Különösen szépnek, valamint ötletesnek találtam például azt a jelenetet, melyben Ilúvatar az ainuk társaságában, csodálatos muzsika által teremti meg a világmindenséget – csakhogy egy ehhez eléggé hasonló mítoszt (ebben Ilu, az istenség angyalaival harmadjára kénytelen újrakezdeni az éneket, mivel „sátáni lázadó” zavarta meg a zene harmóniáját) már jóval korábban, évezredekkel ezelőtt agyagtáblába véstek a ninivei asszírok. „Mivel érdekelt az antikvitás, főleg a nyelvek és az írás története, ismertem Mezopotámiát és sokat olvastam róla.” – fogalmazott sokatmondóan. Bár szellemi nagyságához továbbra sem férhet kétség, a frissen olvasottak tükrében számomra most kissé megkopott zsenialitásának eddig ragyogóan tündöklő fénye.
„Küzdést kivánok, diszharmóniát...!” (Kallie LeFave illusztrációja)
Egyebek mellett festői szépségű tájak, az embertelen küzdelem borzalmai, a kézművesség remekbe szabott termékei, illetve a halhatatlan irodalmi klasszikusok tettek mély benyomást Középfölde atyjára, fokozatosan formálták Arda lakóinak sorsát. Elsősorban azoknak ajánlanám ezt a gazdagon illusztrált, jegyzetekkel bőségesen ellátott kiadványt, akik legalább nagy vonalakban tisztában vannak az ikonikus mesélő munkásságával.
✪✪✪✪✪✪✪✪✪✪
A bemutató eredetileg 2021. április 14-én jelent meg.
A könyvet a Corvina Kiadó jóvoltából olvashattam el.