Tékák Tárháza

Moszkvai mesék az időtlenség korából

KÖNYVBEMUTATÓ – Dmitry Glukhovsky: Metró – A trilógia

2022. június 12. - Fejes Valentin

Akik figyelemmel kísérték az Európa Könyvkiadó tevékenységét az utóbbi időben, azok láthatják, hogy a rajongók legnagyobb örömére szorgalmasan szállítják le a Metró 2033 univerzumában játszódó friss regényeket. A méltán népszerű videójátékok kedvelőjeként persze kértem belőlük egy-egy példányt – de miért pont ezekkel kezdeném, ha nincsenek alapok? Éppen ezért arról a könyvről fog szólni az első ilyen bemutató, ami Dmitry Glukhovsky négy művét tartalmazza, és melyet az én egyetlen öcsém kapott tőlem ajándékba karácsonyra, kábé két éve. Szép vaskos a kötet, a terjedelme kis híján ezerkétszáz oldalra rúg, szóval vágjunk is bele!

metro_a_trilogia_fb.jpg

 

Posztapokaliptikus tűzkeresztség – Metró 2033

Ismét lakhatatlanná tettük szerencsétlen bolygónkat. Az erősen sugárszennyezett felszínen, a romok között pokoli teremtmények vertek tanyát, így az apokalipszist sikeresen átvészelők a metróállomásokba visszahúzódva kénytelenek leélni hátralévő napjaikat. A moszkvai VDNH-n viszonylagos jólétben cseperedik fel az éppen a húszas éveit taposó Artyom, azonban az otthona biztonságát fenyegető rémálmok kezdik kínozni. Hunter is érzi a közelgő veszélyt...

eletkep_az_egyik_allomason_progv.jpg

Életkép az egyik állomáson (az illusztráció forrása)

Mielőtt saját küldetésére indulna, a harcedzett veterán különleges feladattal bízza meg újdonsült zöldfülű ismerősét: a Poliszba küldi a fiút, a civilizáció utolsó védőbástyájába. Ifjú hősünk barangolása során testet öltenek a metró-szerte keringő kósza híresztelések szereplői – megmagyarázhatatlan jelenségektől, ádáz fenevadaktól, valamint emberbőrbe bújt szörnyetegektől kísérve halad a végzete felé.

artyom_lei-ren.jpg

Artyom férfivá érik a hosszú út alatt (az illusztráció forrása)

Előre készítsék fel magukat a türelmetlenebbek, mert az események eléggé lassú mederben folynak majd. Glukhovsky nagy hangsúlyt fektetett veszedelmes föld alatti birodalmának bemutatására, ahová ezúttal az életünk kockáztatása nélkül nyerhetünk bepillantást – szerintem a Nagy Féreg gyermekeiről szóló fejezetekben csillogtatta meg igazán a tehetségét! Feleslegesnek érzett terjengőssége miatt kissé keserű szájízt hagyott bennem a trilógia bevezetője, ugyanakkor felcsigázta a kíváncsiságomat... Vajon mi jöhet még?

✪✪✪✪✪✪✪✪✪✪

 

Karaktergyilkosság a javából – Metró 2034

Szevasztopolszkaja védői sorra verik vissza az állomásuk ellen intézett heves támadásokat. Fegyver van elég, emberekből sincs hiány, ám a vészesen fogyó muníció örökös gondot okoz a bevehetetlen erődítmény számára. Mikor az utánpótlásról gondoskodó szállítmány napokat késik, kezdenek aggódni... A titokzatos brigadéros a sokat tapasztalt Homérosszal karöltve felkerekedik, hogy utánanézzenek a hirtelen jött probléma forrásának. Sorsuk fonala egy kitaszított lányéval fonódik össze – ez lenne annak a megénekelni való eposznak a nyitánya, melyről az örökkévalóság elérhetetlennek tűnő ábrándját kergető öreg annyit álmodozott?

kuzdelem_a_mutansokkal_dmitry_kuzin.jpg

Tartsd a frontot! (Dmitry Kuzin illusztrációja)

Kínkeserves harcot kényszerültem vívni, míg a végére értem ennek a kiábrándító borzadálynak... Igazából azon gondolkodtam a legtöbbet, hogy finomabban vagy felesleges kertelés nélkül küldjem-e melegebb éghajlatra a kedves írót. Mire fel a hirtelen jött indulatosság? Hadd vázoljam fel nektek röviden a helyzetet! Egy túlbuzgó tizenéves csitrit képzeltem el e gyalázat értelmi szerzőjeként, aki anno elolvasta a ’33-at, az megtetszett neki, aztán vette a bátorságot, és a saját, beteges képére formált fanfikciójával állt elő hivatalos folytatásként. A korábbi komorság legfeljebb helyenként fedezhető fel, az egésznek az előzményekhez vajmi kevés köze van, az eddigiekhez érdemben szinte semmit sem ad hozzá, a rettenthetetlen egyszemélyes hadseregből kiherélt szellemi roncs vált, viszont mindezekért kárpótlásul kapunk egy viszonzatlan szerelmes sztorit némi elmélkedéssel körítve! Az utóbbi az ítéletnap előtti állapotokra sejtelmesen utaló emlékfoszlányok mellett legalább emelt picit az amúgy gyötrelmes színvonalon...

hunter_bilalcan_kocaman.jpg

Nyugodj békében, Hunter! (Bilalcan Kocaman illusztrációja)

Tök jól hangzik az iménti összkép, ugye? Mi az öreg ördög ütött beléd, Dmitry?! *sóhaj* Írjuk ezt a szemetet az anomáliák listájára... Hálásak lesznek az idegeitek, ha kihagyjátok.

✪✪✪✪✪✪✪✪✪✪

 

A mindenki által elveszített háború emlékei – Az út vége

Részeges édesapja bántalmazásait megelégelve a kis Ványka faképnél hagyja családját. Szemjonovka határát átlépve úgy dönt, hogy kideríti, pontosan mi található a rejtélyek övezte út végén. Hatalmas szerencséjére később csatlakozik hozzá a deresedő hajú Szerafim Antonovics jókora kutyája, Picur társaságában, hiszen mint azt az eleinte nyughatatlan srác meg fogja tapasztalni, a mocsári rémhez hasonló vérszomjas lények vagy a kipusztítottnak hitt vademberek utolsó képviselői könnyűszerrel véget vethetnek a magányos felderítők kalandjainak.

mocsarvidek_andrzej_dybowski.jpg

Hátborzongató mocsárvidék (Andrzej Dybowski illusztrációja)

Régóta várt, üdítő frissítőként hatott rám ez a kurta vidéki helyzetjelentés az előző rettenet után! Az izgalmakat a pusztító háború titkai szolgáltatják, az akciódúsabb, gördülékenyebb cselekmény pedig a nyomasztó hangulathoz illően happy end nélkül zárul. Valószínűleg sokkal jobban járnánk, ha szerzőnk az ilyen rövidebb lélegzetvételű novelláknál horgonyozna le...

✪✪✪✪✪✪✪✪✪

 

Színház az egész al-világ – Metró 2035

Artyom fejébe szöget ütött az a reménykeltő gondolat, miszerint más városokban szintén maradhattak még túlélők. Lassacskán mindenki rögeszmés bolondként vélekedik róla, kivéve a messzi földről érkezett Homéroszt. Ők ketten hamar alkut kötnek: a modern idők vén krónikása bemutatja a leszerelt sztalkert rádiós kollégájának, amiért cserébe a VDNH megmenekülésének igaz, részletes beszámolóját szeretné hallani. Az idő ellenük dolgozik, mivel a merész vállalkozóknak súlyos árat kell fizetniük a felszínre tett rendszeres látogatásokért...

kiut_a_felszinre_dmitry_kozlovsky.jpg

Kiút a felszínre (Dmitry Kozlovsky illusztrációja)

Ugyan az eltűnésükre nyúlfarknyi magyarázattal sem szolgáltak, mutánsok nélkül is érdekes, bár sajnos eléggé elkoptatott közhelyeket puffogtató történetet kaptunk. Hiába a néhol valóban felkavaró részek, sokadik alkalommal köszönt vissza a háborodott különcnek tűnő figura kilátástalan küzdelme a háttérben ügyesen mesterkedő bábjátékosok, illetve a kezes birkanyájként terelgethető, agyatlan tömeg ellen. Efelett még talán szemet lehetne hunyni... csakhogy ez a tökkelütött az utolsó kétszáz–kétszázötven oldalnál már megint előhúzta a paklijából azt a nyüves bárgyú románc lapot! Ilyen nincs! Ráadásul az a stílus...! Következzék alább egy olyan jelenet, amire nehezen találtam szavakat.

– Mélyebbre! Mélyebbre! Miért úgy csinálod, mint egy szűz lány?!

– Jaj... Ez fáj!

– Fogd be a pofád, ringyó! Akarod, hogy megkötözzelek?

– Nem kell. Kérlek, ne!

– Mindannyian csak teszitek magatokat. Minden kurva csak teszi magát. Azt gondolod, elhiszem neked, hogy ilyen kicsi és tiszta vagy? Egy mocskos dög vagy. És tetszik neked, amit csinálok... Amikor így... Amikor karóba húznak?

– Fáj!

– Hát így?! Így nem fáj? Nesze! Na még!

– Perverz... Ha még egyszer...

– Hát te ki vagy? Ki vagy? Mit akarsz?!

– Rohadék! Aljas rohadék! Kicsinállak!

– Gyilkos! Őrség! Gyilkos! Gyilko-o-o-o-os...

He? Mi az isten volt ez, „Artyom ötven árnyalata”?! *mélyről jövő sóhaj* Értékeljünk...

✪✪✪✪✪✪✪✪✪✪

 

Annyira sajnálom, hogy nem bukkantam rá arra a bizonyos aranybetűkkel szedett, ébenfekete fóliánsra... Ha a segítségével a jövőbe láthattam volna, akkor inkább bele se kezdek az olvasásba. A remény halovány lángja mégis lobog idebenn – vár a Balpart! Előtte azonban muszáj kipihennem az elmúlt napok megrázkódtatásait... Lekuporodok hát a tűz mellé, és odateszem a vizet forrni egy hamisítatlan, finom gombateának.

tabortuz_pavel_bondarenko.jpg

Pavel Bondarenko illusztrációja

 

A bemutató eredetileg 2021. április 08-án jelent meg.

A bejegyzés trackback címe:

https://tekaktarhaza.blog.hu/api/trackback/id/tr5616631786

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása