„Azok, akik megalkották a csillagok mezejét, szigorú szabályokat hoztak, amit senki sem hághat át.”
Kirsch Ákos műve, a Kolónia folytatása alig néhány hónapja az Ébredés képében öltött testet. A kellemes meglepetésként ért Árnyak a sötétben után reményekkel telve fogtam hozzá az olvasáshoz.
Fontos feladatot bíznak rá az Akhilleusz legénységére, ám szörnyű katasztrófa következik be, így a misszió váratlanul félbeszakad. Évekkel később a Meridian lép ki a mélyűrből a messzi GN-s13 galaxisnál a bajba jutottak segítésére, valamint a titkos küldetés befejezésére. A Galaktikus Unió büszkeségének fedélzetére kiváló szakembereket válogattak, ezért jó okkal reménykedhetünk a rendhagyó vállalkozás zökkenőmentes sikerre vitelében – a távoli bolygót benépesítő élővilág azonban sokkal barátságtalanabb, mint eddig hitték, az űrhajón maradt embereket pedig ismeretlen förmedvény kezdi ritkítani. Vajon mitévő lesz a kutyaszorítóba került csapat?
Űrhajó hasít a végtelen sötétségben (Aevans Wong illusztrációja)
Eleinte biztatóan alakult nálam a helyzet. Bár a sztori lassacskán indult be, legalább nagyvonalakban megismerhettük az egyes szereplőket, illetve kiderült, ki miért csatlakozott az expedícióhoz, ráadásul szerzőnk egy számomra meglepő húzással kötötte össze a két regényét. Szuper, mi jöhet még? Nos... A néhol nyomasztó hangulaton egyértelműen érezni lehet az Alien-széria, esetleg a Carpenter nevével fémjelzett A dolog hatását, emellett az idegen bolygó faunája még mindig túlságosan földhözragadt volt az én kényes ízlésemnek. Rendben, tegyük túl rajta magunkat, elvégre a nagy klasszikusok sokakat késztettek alkotásra korábban... De most már valami egyedi is jönni fog, ugye?
Szavanna egy félreeső planétán (Raymond Chen illusztrációja)
Hát nem. A kezdeti kíváncsisággal vegyes jóleső izgatottság helyét lassacskán a teljes érdektelenség lelombozó érzése vette át. Töméntelen akció elébe nézhetünk, váratlannak szánt fordulatok követik egymást: hőseink és a földönkívüli fajzatok kölcsönösen ontják a másik vérét, hirtelen támadt románc bontakozik ki mondhatni a semmiből, az alattomban bujkáló, rejtélyes szándékától vezérelt áruló igyekszik majd meghiúsítani a terveket, egy mára letűnt, fejlett civilizáció romjai jelentik a titkok nyitját, az egész univerzumra kiterjedő fenyegetés bontakozik ki előttünk, aztán idővel természetesen felbukkan a nagybetűs kiválasztott, akinek persze sokáig fogalma sincs róla, mégis kicsoda ő valójában, sőt, hihetetlen képességekre tesz szert. Nincs új tehát a nap alatt. Hihetetlenül kiábrándító!
Baljós beltér (Emil Christenson illusztrációja)
Ákos-Ákos... Az istenek látják a lelkem, az elején tényleg hittem benne, hogy érdekes fordulatot vehetnek az események, a történet viszont másképp alakult, hamar unalomig ismételt közhelyekbe fulladt, sajnos. „A kevesebb néha több!” – tartja a mondás. Kérlek ezt tartsd szem előtt legközelebb!
✪✪✪✪✪✪✪✪✪✪
A könyvet a Gyémántfelhő Kiadó jóvoltából olvashattam el.
