Pár nappal ezelőtt végre megérkezett hozzám a Mesék a Hurokból! A remekbe szabott Elektronikus állam után bizakodva vetettem bele magam az olvasásba.

Összeomlás szélén álló országok, melyek napról napra egyre elkeseredettebb küzdelmet folytatnak a területét komolyabb ellenállás nélkül növelő birodalommal szemben. Egy kutyaszorítóba került vaják, aki ugyan könnyűszerrel bánik el a szörnyetegek válogatott hadával, a gondjaira bízott, lassacskán felcseperedő gyermeket azt sem tudja, merre keresse. Lehet-e boldog vége egy ilyen lehangoló történetnek?

Legutóbb tett ígéretemhez híven a mai alkalommal Beren és Lúthien lesz aktuális könyvbemutatóm alanya. Ez a mese valószínűleg a leginkább személyes kötődésű mind közül, hiszen szerzőnk feleségéről, Edithről mintázta a meseszép tünde leányzó alakját – történetünk azonban jóval többet tartogat két fiatal egymásra találásánál.

Kirsch Ákos a Kolónia megírását követően ismét műfajt váltott. Frissen a hazai könyvespolcokra került regényében a horror zsánerében alkotott, hazai környezetbe helyezve igyekezett egyedivé tenni egy szemeink előtt kibontakozó kisvárosi drámát.

Alex Fu fényképe

Pteroszauruszok köröznek a magasban a solnhofeni lagúnák azúrkék vize felett – emlékeim szerint ez a körülbelül 150 millió évvel ezelőtti jelenetet megörökítő digitális festmény volt az első kép, melynek kapcsán hallottam a manapság hatalmas népszerűségnek örvendő Simon Stålenhag nevéről. Mint utóbb, egy szintén tehetséges jóbarátommal (szia, Alex!) folytatott beszélgetés során kiderült, a svéd származású művész a tudományos-fantasztikum műfajában is kivételeset alkot. A hazai olvasóközönség az Agave Könyvek gondozásában megjelent Elektronikus állam című könyvének segítségével ismerkedhet meg első ízben munkásságával.

Feltartóztathatatlanul robog tovább nálam a Vaják-vonat! A Tündevér befejezéséből ítélve egy izgalmakban bővelkedő, fordulatokkal teli regényre számítottam folytatásként.

Yennefer (Tikos Péter illusztrációja)

„...mert aki menekül a félelme elől, arra ébredhet, hogy csupán a rövidebb utat választotta félelme beteljesedéséhez.”

Tovább folytattam a J. R. R. Tolkien munkásságában való elmélyedésem, melynek során legutóbb az Óidőkből származó talán legszomorúbb regére akadtam. A felettébb megrendítő mese a Húrin gyermekei címet viseli.

Vajon mi mit tennénk, ha életünk legocsmányabb napján bejelentenék, hogy már nincs sok időnk hátra? Bambán a semmibe merengve várnánk be végzetünket, vagy felvennénk azt a bizonyos kesztyűt, és szembeszállnánk a látszólag elkerülhetetlennel?

Kirsch Ákos neve egyelőre szinte ismeretlen a hazai írók világában, a fiatal alkotó csupán az utóbbi években hívta fel magára a figyelmet. Bár főképp a krimi számít a kedvencének (előző regényei, mint például A halál ékköve vagy A Zeusz-rejtély ugyancsak ebbe a témakörbe sorolhatók), nemrég próbára tette a tehetségét és csobbant egyet a tudományos-fantasztikum műfajában. A hátsó borítón található ismertető alapján a Kolónia izgalmakban bővelkedő olvasmánynak ígérkezett.

A végzet kardja végére érve már előre sejtettem, hogy a dolgok most fognak csak igazán beindulni, s mint utóbb kiderült, valóban igazam lett. Lássuk, miért!