„Csak a hegyek elég öregek ahhoz, hogy igazából megérthessék a farkasok üvöltését.”

Aldo Leopold, ökológus és író

Farkasok: míg egyesek hűséges barátaink, a kutyák őseit tisztelik bennük, addig mások rögtön pánikba esnek a nevük puszta hallatán. De mi lehet az igazság velük kapcsolatban? A régóta megosztó témának ezúttal Elli H. Radinger igyekezett alaposabban utánajárni.

Brenda Timmermans fotója

Számos nép csodálatát nyerték el szerte a Földön, jól ismert közmondásunk a szorgalmat társítja hozzájuk, ám sokan csupán bosszantó kártevőkként tekintenek rájuk. Hogy kikről is van szó tulajdonképpen? Ma a hangyáké lesz a főszerep – bámulatos világukba tett utazásunk során Csősz Sándor mürmekológus vállalta el a kalauz szerepét.

Egy hangya feje közelről (Egor Kamelev fényképe)

Mára kevesen lehetnek azok, akik ne látták volna legalább egyszer James Cameron 2009-es (te magasságos, milyen gyorsan repül az idő!) kasszasikerét. Magát a történetet leginkább a középszerű vagy a klisés jelzőkkel illethetnénk, melyhez hasonlót láttunk már korábban, ám a látvány vitán felül lenyűgöző volt… miket beszélek, egyenesen lélegzetelállító! A Kolibri Kiadó gondozásában frissen megjelent könyvet forgatva az életünk kockáztatása nélkül barangolhatjuk be Pandora, e messzi égitest egyszerre gyönyörű és különösen veszélyes világát.

„Nem lehet akkora mázlija az emberiségnek, hogy a végén ne kapjunk egy jókora maflást a pofánkba.”

Ez volt az első találkozásom az íróval, ami (mint utólag kiderült) igazán emlékezetesre sikeredett. Jacek Dukaj a most szóban forgó személy. A rangos elismerések és a hátsó borítón olvasható ígéretes ajánló alapján egy rendkívüli, minden képzeletet felülmúló sztorit vártam tőle... Nos, ezt tulajdonképpen meg is kaptam, csak épp nem úgy, ahogy arra előzetesen számítottam.

Frappáns felvetéssel nyit a következő percekben bemutatásra kerülő kötet: ha egy másfél órás filmet rendeznénk bolygónk történetéből, akkor az utolsó tizenkét másodpercbe kellene belesűrítenünk az utóbbi pár millió év eseményeit, melynek csúcspontja (legalábbis saját szemszögünkből) fajunk felemelkedése. Mennyire lehangoló, igaz? Búslakodásra azonban semmi okunk, hiszen ez a nyúlfarknyinak tűnő jelenetsor rengeteg izgalmat tartogat!

A Locke & Key sorozat magyarra fordított változata bő tíz évvel az eredeti megjelenése után kerülhetett fel a hazai könyvesboltok polcaira a Fumax Kiadó jóvoltából. Története a horror nagymesterének fiától, Joe Hill (született Joseph Hillstrom King) tollából származik, elsöprő sikerét két Brit Fantasy-díj és az Eisner-díj bizonyíthatják, első példányait pedig kevesebb, mint egy nap leforgása alatt mind elkapkodták. Tagadhatatlanul meggyőző erejű, szép szavak ezek, de vajon valódi érdemek állnak-e mögöttük, vagy egy újabb marketingfogásról lenne szó csupán?

„Most pedig tudjuk, hogy ezt az utat minden civilizációnak be kell járnia: szűkös bölcsőben ébredünk, kitotyogunk belőle, szárnyra kapunk, egyre gyorsabban és gyorsabban repülünk, míg végül egybeolvadunk az univerzum sorsával.”

„Megérkezett A halál vége, hurrá!” – gondoltam pár hónapja, mikor kézbe vehettem A háromtest-trilógia záró fejezetét. Oh, te magasságos... Mennyire naiv voltam én akkor, pláne így, utólag belegondolva! Na de ne feltételezzetek semmi rosszat, hiszen Cixin Liu ezúttal is elképesztő képzelőerejéről tett tanúbizonyságot. 

Felfoghatatlan távlatok (Llia Jü illusztrációja)

„Önmagunk elrejtése az univerzum hűséges feltérképezése által az egyetlen út, amely az örökkévalóságba vezet.”

„Tényleg magunkra lennénk hagyatva ebben a végtelennek tűnő világegyetemben?” – vetődhet fel sokakban a kérdés. A tudás szomjazása egy életen át valóban elismerésre méltó tulajdonság, bár a kíváncsiságunkból fakadó kísérleteink akár csúfos kudarccal is végződhetnek. A nemrég elhunyt Stephen Hawking többször hívta fel a figyelmünket arra, hogy a naiv elképzelésekkel ellentétben a sikeres kapcsolatfelvétel meglehetősen kellemetlen következményekkel járhat. Ugyancsak ezt a témakört boncolgatta Cixin Liu világszerte nagy sikert aratott könyvében, azonban A Háromtest-probléma csupán a nyitánya volt egy szinte felfoghatatlan léptékű, galaxisokra kiterjedő drámának, melynek kimenetelét egyelőre senki se láthatja előre. Folytatása, A sötét erdő szintén az Európa Könyvkiadó gondozásában jelent meg idehaza. Mik történtek az előzményregényben írottak óta? Reménnyel telve és némi fenntartással fogtam hozzá a trilógia középső darabjához.

Micsoda? Hogy a vonatozást élvezni is lehet?! Még ilyet! Az itthoni állapotokat jól ismerve aligha csodálkoznék rajta, ha rajtam kívül mások számára ugyanúgy hihetetlenül hangozna ez a dolog. Szerencsére azonban nem mindenütt ilyen kiábrándító a helyzet – erre Sarah Baxter remekbe szabott könyve, A világ története 500 vasútvonal mentén szolgálhat bizonyíték gyanánt.

Gőzmozdony (fénykép forrása: Pixabay)

„Az univerzum egy üres palota, és az emberiség csak egy hangya benne.”

Vajon mi történne akkor, ha tudomást szereznénk intelligens, földönkívüli fajok létezéséről? A kérdés már számos tudományos-fantasztikus írót ihletett meg korábban, köztük a Hugo-díjas Cixin Liut is. A zsáner többszörösen elismert szerzőjének e témáról alkotott sajátos meglátása A Háromtest-probléma formájában öltött testet.