A Kossuth Kiadó nagy őszi akciójában rengeteg kincsre bukkanhatunk. Az általam kiszemelt könyv sajnos hamar elfogyott, de szerencsére még időben sikerült beszereznem belőle egy példányt. Ebben Eric Chaline ötven olyan állatot sorakoztat fel, melyek valamilyen úton-módon részt vettek múltunk formálásában.

„…éppen ez a szép a történelemben: újabb és újabb értelmezésekre ad lehetőséget, minden korszak számára nyújt valami követendő példát.”

Holnap augusztus huszadika. Az államalapítás ünnepe kapcsán gyakran, sőt, előszeretettel idézzük fel a kivételesen gazdag múltunkban történteket. Én sem akarok kivétel lenni ezalól, ezért e jeles alkalomból egy olyan különleges kiadványra szeretném felhívni a figyelmet, ami méltóképp állít emléket őseink előtt.

„Minden ház- és kerttulajdonos képes egy kicsit jobbá tenni a világot.”

Isabella Tree

Remélhetőleg hamarosan ismét beköszönt végre a jó idő. A kiskertünkben az aranyfa messziről sárgálló vesszői között hangosan csivitelő széncinegék civakodnak majd, a tarka virágokat pedig színpompás lepkék és szüntelen szorgoskodó méhek fogják látogatni. Egészen mesébe illő látvány, igaz? Kivétel nélkül bárki közelebb csalogathat egy ilyen kedves kis társaságot az otthonához… De pontosan hogyan kezdjünk hozzá?

Küszöbön áll Az Ünnepek Ünnepe! A ráhangolódás részeként elővettük Jonathan Green másik munkáját – A Krampusz éjszakája lapozgatós könyvet játszottuk ezúttal végig, pótolva ezzel egyik régi elmaradásomat.

„Csak az tudja, milyen drága és becses a szívnek és a szemnek a pirkadat, aki már átélte, milyen gyötrelmes tud lenni az éjszaka.”

Ismét itt a borzongás időszaka! Ezúttal egy régi nagy klasszikus kissé újragondolt változatával készültünk – Halloween alkalmából Jonathan Green idehaza legutóbb megjelent munkáját, a Drakula – A vámpír átka című lapozgatós játékkönyvet vettük elő.

Jó pár napja már annak, hogy beköszöntött ez a kibírhatatlan, szeszélyes időjárás. Egyszer nyári hőség tombol, másnapra viszont vacog a fogunk a hidegtől… Most először viseltek meg komolyabban a hirtelen jövő változások. Kell valami, ami eltereli a figyelmemet a borongós gondolatokról, akár csak néhány órácska erejéig! De mégis mire essen a választásom…? Ah, megvan! Kezemmel egy régi tartozásom felé kapok.

Csapás a múltból! Valószínűleg én kölcsönöztem ki a legtöbbször a RRRrrrrettentő TÖRI! sorozat könyvecskéit az általános iskola szomszédságában lévő könyvtárból. A borítók mágnesként vonzották a kíváncsi gyermeki tekinteteket, a hátul olvasható rövid ismertetők piszkos titkokkal kecsegtettek, a fekete humor hamar átjött – hát hogyan is ellenállhattam volna az ilyen csábító összképnek? A Könyvmolyképző Kiadónak hála ismét kaphatók a nálunk valamikor a ’90-es évek végén megjelent széria részei.

„Az emberiség bölcsője Afrika, így a tenger mindig valami távoli, tilalmas vidék volt számunkra. Ezért is csodáljuk időtlen idők óta a csillámló hullámait és álmodozunk határtalanságáról.” – ha már az elején ennyire szépen fogalmaznak egy gyerekeknek szóló ismeretterjesztő műben, azt jó előjelnek veszem. Fiatal olvasóink páratlan élményekben részesülhetnek, hiszen most úgy fedezhetik fel a végtelen kékség izgalmakban bővelkedő világát, mintha maguk csobbannának a habok közé.

„…a Depeche Mode áthidalta a szakadékot előadó és közönsége között, a legegyszerűbb, legközérthetőbb módon mutatva meg: a csoda lehetséges.”

Matt Snow

Régen történt, talán alsós lehettem az általános iskolában: épp a tavaszi nagytakarítást végeztük, mikor Apának hirtelen eszébe jutott valami, amivel megtörheti az unalomban töltött perceket. Kisietett a szobából, majd egy CD-vel a kezében tért vissza. Betette a korongot a lejátszóba, aztán pillanatok múlva felcsendültek a Never Let Me Down Again dallamai. Rögtön felkaptam rá a fejem… Egyedi hangzásának, lenyűgöző változatosságának és az énekesek káprázatos hangjának köszönhetően a Music for the Masses szerelem volt első hallásra, aznap még sokszor pörgettük végig a lemezt. Szégyenszemre azonban a közelmúltig szinte semmit sem tudtam a Depeche Mode tagjairól vagy arról, hogyan jutottak el egyáltalán a csúcsra – most viszont, hála Ian Gittins nemrég magyarul is megjelent könyvének, végre bepótolhattam a több évtizedes lemaradásomat.

A törhetetlen trió! Balról jobbra: Andrew Fletcher, Dave Gahan és Martin Gore (fotó: Unimedia)

Sokan nem tudhatják, hogy az idén nyáron mozikba került Meg – Az őscápa tulajdonképpen egy könyvadaptáció. Az alapjául szolgáló kötetet külföldön régóta ismerik, a magyar fordítás azonban csak nemrég, a Cartaphilus Könyvkiadónak köszönhetően öltött testet. Szerzője, Steve Alten a valaha élt legnagyobb ragadozó halat helyezte története középpontjába.