Elgémberedett lábak, a kényelmetlenség érzésével társuló értetlenkedés, unalomban és abszolút közönyben eltöltött órák – csak néhány olyan dolgot soroltam most fel azok közül, amik elsőkként merülhetnek fel az emberek gondolataiban egy kiadós múzeumi sétát követően. Amennyiben a fentieket végigolvasva azonosulni tudtunk a problémákkal, úgy ajánlom Johan Idema frissen a hazai könyvespolcokra került munkáját: a szerző ugyanis arra tesz kísérletet, hogy rendhagyó műve révén megreformálja bevett szokásainkat.

A fák titkos élete kapcsán, lassan két éve töredelmesen bevallottam bűnömet: bár kiskoromtól kezdve érdeklődöm a természet dolgai iránt, a növényeket hosszú ideig méltatlanul hanyagoltam. A helyzet azóta persze sokat javult, de mentségemre legyen szólva a mai gyerekeknek a hihetetlenül széles könyvválasztéknak köszönhetően jóval egyszerűbb dolga van, így könnyebben megy az ismerkedés – pláne akkor, ha rögtön egy olyan fantasztikus kötettel hozza össze őket a sors, mint például aktuális bemutatóm alanya.

„Ha a madarak szárnyát szegjük, velük zuhanunk a semmibe.”

Szeretek gyönyörködni a könyvborítók látványában, tüzetesebben tanulmányozni azokat az esetlegesen megbúvó apró, elsőre korántsem feltűnő (elő)jelek, rejtett utalások után kutatva. Ugyan erre most nem akadt példa, mégis elgondolkodtatott. De miről van szó pontosan? Adott Kércz Tibor fényképe (a 2017-es esztendő legviccesebb természetfotója, a Segítség!), amin három faágon ücsörgő kuvik látható – egyikük szemlátomást (és kivételesen szó szerint) tényleg nincs a helyzet magaslatán. Az efféle jelenetek láttán szinte azonnal felmerülhet bennünk a kérdés, mely az aktuálisan bemutatott kötet címe is egyben: „Tyúkeszűek-e a madarak?”

Kércz Tibor fotója

Kontinenseink, illetve kisebb-nagyobb szigeteink partjait az óceánokon kívül a tengerek mossák. Ezek a hatalmas kiterjedésű életterek teszik ki bolygónk felszínének legalább hetven százalékát, így megannyi teremtmény otthonául szolgálnak, a mikroszkopikus parányoknak éppúgy, mint a több tonnás óriásoknak. „Ez a világ arra hív, hogy merülj el lenyűgöző szépségében.” – fogalmaz az Atlasz az óceánokról szerzője, Consuelo Delgado. Ne is késlekedjünk hát tovább, csobbanjunk a hűsítő habokba!

Tokyo Ghost, vagy magyar címén Tokió szelleme – hosszú ideig a létezéséről sem tudtam, ám azt követően, hogy hallottam hírét, mindenképpen el akartam olvasni. Rick Remender neve a nálunk nagy kedvencnek számító Dead Space-trilógiának köszönhetően ismerősen csengett, Sean Murphy pedig a Batman: Fehér lovag után számomra garanciát jelent a kiváló minőségre. Nézzük, mit sikerült most közösen összehozniuk!

„A térképek a létezés csodáját foglalják össze.”

Nicholas Crane

Manapság szinte mindenki használ térképeket – ha olyan helyekre szeretnénk eljutni, ahol sosem jártunk korábban, elég elindítanunk egy okoskészülékre telepített alkalmazást, bepötyögnünk néhány adatot, és máris mehetünk! Szinte teljesen hétköznapi, sőt, magától értetődő dolognak vesszük ezt, pedig igazán hosszú volt az az út, mire elértünk idáig.

Fra Mauro világtérképének részlete

„Nincs az a bomlott képzelgés, nincs az a tébolyult lázálom, nincs az a beteges bódulat, mely a legcsekélyebb mértékben vetekedhetne a valóság démoni torzulatával, amit ott és akkor láttam – vagy látni véltem.”

Jelen írásommal régi adósságot kívánok törleszteni, hiszen aktuális bemutatóm alanya már jó ideje váratott magára. Az Onnan túlról hatalmas sikerére való tekintettel a Helikon Zsebkönyvek újabb lovecrafti kötetet jelentetett meg, melyben tizenegy helyett ezúttal csupán három, hosszabb terjedelmű novella kapott helyet. A minőségre ennek ellenére sem panaszkodhatunk, sőt!

„Ahogy vakok között a félszemű a király, úgy az idióták között bölcsnek tűnhet egy debil.”

Stanisław Lem említésekor bátran kijelenthetjük, hogy személye szinte megkerülhetetlen a sci-fi irodalmában. A zsáner azonban más tehetségeket is köszönhet Lengyelországnak: ezen emberek közé tartozik például a sokak szerint idejekorán, 1985-ben elhunyt Janusz Andrzej Zajdel, aki a tudományos ismeretterjesztés okán fogott hozzá anno fiktív történetek írásához. Az eredetileg atomfizikusként tevékenykedő író néhány novellájával már találkozhatott az olvasóközönség a Robur, valamint a Galaktika magazinok révén, műveit nemrég a Metropolis Media kezdte el népszerűsíteni. Ilyen módon kiadott első alkotása, az Alsó határérték egy baljós jövőképet vázol fel előttünk.

„Csak a hegyek elég öregek ahhoz, hogy igazából megérthessék a farkasok üvöltését.”

Aldo Leopold, ökológus és író

Farkasok: míg egyesek hűséges barátaink, a kutyák őseit tisztelik bennük, addig mások rögtön pánikba esnek a nevük puszta hallatán. De mi lehet az igazság velük kapcsolatban? A régóta megosztó témának ezúttal Elli H. Radinger igyekezett alaposabban utánajárni.

Brenda Timmermans fotója

Számos nép csodálatát nyerték el szerte a Földön, jól ismert közmondásunk a szorgalmat társítja hozzájuk, ám sokan csupán bosszantó kártevőkként tekintenek rájuk. Hogy kikről is van szó tulajdonképpen? Ma a hangyáké lesz a főszerep – bámulatos világukba tett utazásunk során Csősz Sándor mürmekológus vállalta el a kalauz szerepét.

Egy hangya feje közelről (Egor Kamelev fényképe)