„Ahol tej van, remény is van.”

Mardosó bűntudat és az ezt követő bizonyítani akarás révén születhetett meg aktuális bemutatóm alanya... Nem viccelek, tényleg így volt! Történt ugyanis, hogy Neil Gaiman valamikor régen, pontosabban kábé húsz éve állt elő az Amikor elcseréltem apámat két aranyhalra című könyvével, amit gyakran ajándékoztak oda Apák Napján, holott annak főszereplője folyamatosan az újságot bújta, a történet csúcspontja felé pedig elmajszolt egy sárgarépát. Írónk szégyellte is magát elég rendesen, így újabb keletű művében igyekezett helyreállítani a családfők elveszett becsületét.

Ha valamit igazán a szívügyünknek tekintünk, arról akár napokon keresztül tudnánk beszélni. Minden bizonnyal ugyanígy érez Peter Wohlleben is, akinek immár az ötödik könyvét szerezheti be a hazai olvasóközönség a Park Könyvkiadó közreműködése jóvoltából. Az Erdei kalauz azonban valamelyest más, mint a szerző eddigi munkái.

Josh Hild fotója

A temetők említése kapcsán sokaknak a gyász vagy az elmúlás jut elsőként eszébe, ám ettől függetlenül meghatározó szerepet játszanak életünkben. Kultúránk szerves részeivé váltak, emellett sokszor hosszú múltra tekinthetnek vissza... Gondoltunk volna-e rájuk ugyanakkor úgy, mint a biológiai sokszínűség utolsó mentsváraira? Erre a kérdésre az olvasók többsége valószínűleg nemmel fog válaszolni, amin egyáltalán ne csodálkozzunk, hiszen tudósaink többsége is csak az utóbbi évtizedekben fedezte fel jelentőségüket ilyen téren. Mint kiderült, esetükben a különböző (például néprajzi vagy természetvédelmi) értékek szorosabban kapcsolódnak egymáshoz, mint azt előzőleg vélték.

Zsoldos Márton illusztrációja

Míg a nyolcvanas-kilencvenes években az Egyesült Államokban virágkorát élte a horrorirodalom, addig nálunk sajnos eléggé alárendelt szerep jutott osztályrészéül. Bár azóta határozott javulást vehetünk észre, talán az alkalomhoz illő Légszomj, a GABO Könyvkiadó által gondozott újabb gyűjteményes kötet hozhat igazi változást ilyen téren.

Szabó Vince illusztrációja

Általában jeges félelemmel vegyes zsigeri undorral tekintünk mindenre, ami (gyakran merőben) eltér a szokásostól – életre hívtuk hát a szörnyetegeket, melyek végigkísérték történelmünket, s az idő előrehaladtával addig ismeretlen arcukat fedték fel előttünk. Halloween beköszöntével épp itt az ideje szembenézni rettegésünk tárgyaival... Elég bátrak vagytok hozzá?

Nagyon úgy tűnik, hogy a kiadónál alig tartanak pihenőt S.T.A.L.K.E.R.-fronton, hiszen rövid időn belül már a harmadik regény jelenik meg idehaza. Ezúttal Jaeger bőrébe bújva barangolhatják be a rajongók az istenek háta mögötti vidéket.

A Deadpool-alakulat – Ölőhang oldalait lapozgatva a képregényrajongók már megtapasztalhatták, miként működne együtt a zsémbes zsoldosok gyülekezete, de életre szóló feladatukat akkor még nem kapták meg. A válogatás folytatásaként szolgáló vaskosabb kötet összesen tizenkét füzetnyi őrültséget tartogat számunkra.

„A természet olyan, mint egy hatalmas óramű. Minden eleme átlátható rendszer szerint kapcsolódik egymáshoz, és minden egyes élőlénynek megvan a maga helye és szerepe.”

Peter Wohlleben

Az elmúlt hetekben az olvasók már megismerkedhettek Peter Wohlleben munkásságával A fák titkos élete, valamint Az állatok érzelmi élete példáin keresztül. A lelkes természetvédőnek azonban harmadszorra is akad mondanivalója, méghozzá nem kevés! Ezúttal A természet rejtett hálózata című könyvében folytatta a mesélést, ami az előzőekhez hasonlóan a Park Könyvkiadó gondozásában jelent meg idehaza.

„Ég a napmelegtől a kopár szík sarja…” – így kezdődik Arany János 1846-ban befejezett elbeszélő költeménye, a Toldi, mely egy csapásra hírnevet szerzett hazánk neves költőjének. Műve a mai napig hatalmas népszerűségnek örvend, egyes sorait sokan kívülről fújhatják. Legutóbb a Scolar Kiadó jelentette meg különleges kötetét, ami tizenkét éneken keresztül mutatja be számunkra a kortalan történetet.

„Számomra azonban a tudomány jelenti a modern kor valódi székesegyházát: az ismeretek roppant tárházát, amely éppoly fenséges, mint bármi, amit kőből faragnak.”

Ted Chiang

Mivel a sci-fi műfaja rendkívül sokszínű tud lenni, így jó okkal merülhet fel bennünk a kérdés: „Vajon meddig feszegethetjük a zsáner határait?”. Ted Chiang rá az élő bizonyíték, hogy bőven akadhat még olyan ötlet a különösen kreatív írók tarsolyában, melyekhez foghatókkal valószínűleg senki sem foglalkozott korábban.

R. Kikuo Johnson illusztrációja