Akik figyelemmel kísérték az Európa Könyvkiadó tevékenységét az utóbbi időben, azok láthatják, hogy a rajongók legnagyobb örömére szorgalmasan szállítják le a Metró 2033 univerzumában játszódó friss regényeket. A méltán népszerű videójátékok kedvelőjeként persze kértem belőlük egy-egy példányt – de miért pont ezekkel kezdeném, ha nincsenek alapok? Éppen ezért arról a könyvről fog szólni az első ilyen bemutató, ami Dmitry Glukhovsky négy művét tartalmazza, és melyet az én egyetlen öcsém kapott tőlem ajándékba karácsonyra, kábé két éve. Szép vaskos a kötet, a terjedelme kis híján ezerkétszáz oldalra rúg, szóval vágjunk is bele!

Vannak olyan könyvek, amik egész egyszerűen megkerülhetetlenek az életben – számomra az 1984 mindenképpen ilyen volt. Az ismerőseim közül rengetegen ajánlották már korábban, ám sokáig nem sikerült beszereznem belőle egy példányt. Most azonban, hála a Helikon Zsebkönyvek egyik legújabb kötetének, személyesen tapasztalhattam meg, milyen élményekkel képes gazdagítani George Orwell modern klasszikusa.

Nagy Testvér figyel téged! (César Foujanet-Brassart illusztrációja)

„Az ördög ősidőktől fogva tudta, hogy a bűn mindig előhozza belőlünk legemberibb tulajdonságainkat, a jókat ugyanúgy, mint a rosszakat.”

A mondhatni általános vélekedésből ítélve szegény Joe Hill nehezen tud kilépni méltán népszerű édesapja árnyékából, holott már több alkalommal bizonyította tehetségét. Pár éve a Locke & Key-szériának köszönhetően tértem vissza a képregényes világba: a hányattatott sorsú család kalandos története rövid időn belül elnyerte a tetszésemet. Éppen ezért kaptam fel rögtön a fejem, mikor meghallottam, hogy nemsokára újra ki fogják adni a Szarvak című művét – kíváncsi voltam, vajon képes lesz-e vele átugrani a magasra tett lécet!

Tetszik vagy sem, sajnos nyakig ülünk abban a bizonyos kulimászban. Ennek az éremnek ugyanakkor van egy másik oldala is: úgy tűnik, a vezetők mostanában végre tényleg kezdenek komolyabban foglalkozni felettébb aggasztó helyzetünkkel. A fennmaradásunkért folytatott harcok oroszlánrészét bármiféle túlzás nélkül Sir David Attenborough vállalta az utóbbi időben, aki új könyvében egyebek mellett sajátos elképzeléséről ír. Vajon ez lesz a kiút a globális válságból?

Pripjaty városában (fotó: Netflix)

Az 1950-es, ’60-as évek derekán az ifjú David Attenborough stábjával abban a különleges megtiszteltetésben részesülhetett, hogy a BBC, illetve a Londoni Állatkert által szervezett expedíciókon egzotikus helyszíneken forgathatott. Messzi földekre tett újabb, emlékezetessé vált utazásai alatt szerzett élményeivel három kötetet töltött meg, melyekről az Utazások a világ túlsó felére című könyvben olvashatnak az érdeklődők.

Katták társaságában (fotó: BBC)

Hogy még az óvodában, esetleg kicsit később, valamikor az általános iskolában találkoztam-e először Schmidt Egon műveivel, azt most képtelen vagyok pontosan felidézni, ám feledékenységem ellenére kedves emlékek fűződnek hozzájuk. Éppen ezért akadt meg rögtön a tekintetem a közelmúltban az erdei fülesbaglyos borítón, miközben a hamarosan érkező kötetek listáját böngésztem a Molyon.

Skyler Ewing fotója

A szerző aligha szorul bemutatásra, hiszen neve bizonyára mindenkinek ismerősen cseng. Sir David Attenborough, a természet örök barátja, milliók kedves tanítója a mai napig töretlen lelkesedéssel és nem kevés szenvedéllyel végzi példaértékű munkáját. Mivel ezt megelőzően inkább dokumentumfilmjei alapján szerezhettem tudomást eddigi munkásságáról, ezért izgatottan vettem kézbe az életre szóló kalandjának kezdeteit részletező könyvet.

Az ifjú David Attenborough (Reg Innell fényképe)

Már kicsivel több, mint egy éve végeztem a Netflix első természetfilm-sorozata alapján összeállított könyvvel, ami A mi bolygónk címet viseli. Pár napja a kifejezetten a gyermekeknek (a hatévesnél idősebbeknek) szóló változat akadt a kezem ügyébe.

Az HBO nevével fémjelzett, összesen öt részes minisorozat, a Csernobil világszerte felkorbácsolta az indulatokat, emellett újra reflektorfénybe helyezte a legismertebb atomkatasztrófa ügyét. Az ilyen helyzetekben mindig jó, ha az érdeklődők megbízható forrásokból juthatnak hozzá az információkhoz, és nem kell a kétségbe vonható hitelességű honlapokra hagyatkozniuk. Aktuális bemutatóm alanya a ránk zúduló tények szövevényes útvesztőjében kínál eligazítást számunkra.

A WWF és a Silverback Films együttműködése révén született meg a Netflix első természetfilm-sorozata, A mi bolygónk (Our Planet): erre építkezve állította össze Alastair Fothergill Keith Scholey társaságában aktuális bemutatóm alanyát, ezt a párját ritkító kiadványt. Szemernyi kétségem sem akadt a minőségét illetően, mikor észrevettem, hogy az előszót Sir David Attenborough jegyezte.

Matthew Chauvin fotója