Kis hazánk már számos kivételes tehetséggel örvendeztette meg a világot. Rubik Ernő, Puskás Tivadar, Neumann János, esetleg Szent-Györgyi Albert minden bizonnyal ismerős lehet. Na de ki kapná fel a fejét Nopcsa Ferenc báró nevének említésekor? Én mindenképpen! Ezért örültem annyira a hírnek, miszerint még idén egy újabb könyv fog érkezni róla Vakulya Norbert regénye, a Vihar Erdélyben után, ami az év váratlan, kellemes meglepetése volt számomra. Vajon a Sárkányok magyar királya ugyanilyen lett? Tulajdonképpen kiről van szó? Alább minden kiderül!

Ismét beköszöntött az erdőben a tél. Az egérnép alig heverte ki az előző csapást, a sors máris újabb akadályokat gördít eléjük: vészesen fogyatkoznak a raktárakban felhalmozott élelemkészletek, ráadásul Rand, Óvrejtek sebesült pajzshordója sürgősen különleges gyógyszerre szorul... Elérkezett a tettek ideje!

„Ijesztő gondolat, hogy egyszerre lehetünk az élő világegyetem legnagyobb eredménye és legrosszabb rémálma.”

Földünk számos szempontból csodálatos helynek bizonyulhat, azonban a működését szabályozó bonyolult folyamatokat felettébb nehéz tisztán átlátni – hát még az egész univerzumét! Bele lehet-e zsúfolni mindössze egyetlen kötetbe az évszázadok alatt felhalmozott sokrétű ismereteinket, ráadásul úgy elmagyarázni az ezzel kapcsolatos, általában nehezen emészthető dolgokat, hogy azokat a témákban járatlanok is könnyedén megértsék? Szinte lehetetlen kihívásnak hangzik a feladat... Bill Bryson mégis próbát tett, legalább akkora (ha nem rögtön nagyobb) terhet véve a vállaira, mint a borítón görnyedező Atlasz.

Ronil Caine, alias Zelnik Péter Zénó annak idején tett nekünk egy ígéretet, miszerint „…izgalmas történetek jönnek még.”. Szerzőnk természetesen tartotta magát ehhez a fogadalmához: mindössze két évvel a Rémteremtő megjelenése után íme, itt a Fraktál!

„Az új találmányokkal és fejlesztésekkel mindig az a baj, hogy jó és okos emberek kitalálják őket, aztán jönnek a rossz emberek, és kihasználják az abban rejlő lehetőségeket.”

Ronil Caine, alias Zelnik Péter Zénó két éve megjelent első regénye, a Lilian vethette el a fiatal tehetség hírnevének magvait a hazai tudományos-fantasztikum berkein belül. Legújabb alkotása, a Rémteremtő valószínűleg szintén nagyobb visszhangot fog kelteni, mivel abban képzeletünk testet öltött, zabolátlan szüleményeinek veszélyeit tárja elénk egy fokozott tempót diktáló, vérre menő macska-egér játék köntösében.

Nincs még egy olyan könyv, ami akkora sikerrel tudta népszerűvé tenni a dinoszauruszokat, mint a Jurassic Park – ennek, valamint a Steven Spielberg rendező nevével fémjelzett kultfilmnek köszönhetően a földtörténeti középkor koronázatlan királyai szerte a világon milliók kedvenceivé váltak. Tudtátok, hogy harminc éve pont a mai napon jelent meg eredetileg Michael Crichton eme modern klasszikusa? A jeles alkalomból ismét elővettem az 1993-as hollywoodi kasszasiker alapjául szolgáló művet, illetve annak közvetlen folytatását.

Wade Wilsont már-már szentté avathatnánk a közelmúltban elkövetett nemes tetteiért – a nagyszájú martalóc azonban most olyan oldaláról mutatkozik be, mellyel garantáltan nem fogja elnyerni a gyengébb idegzetűek tetszését.

„Arra születtünk, hogy a természetben álljuk meg a helyünket, nem irodákban vagy az otthoni heverőn.”

Itt van Wohlleben, itt van újra! Másokhoz hasonlóan anno én is kitörő lelkesedéssel fogadtam újabb könyve érkezésének hírét, ám joggal merülhet fel bennetek a kérdés: rövid időn belül ez már az ötödik bemutatóm lesz a közkedvelt szerzőtől... tud-e még nekünk bármi újat mutatni a megnyerő modorú erdész egyáltalán? Ha velem tartotok, rögvest elmondom!

A vicces bácsika, aki mindig egy rövid jelenet erejéig tűnik fel a Marvel képregények filmes adaptációiban – sokaknak valószínűleg ennyi ugrik be elsőként Stan Lee említése kapcsán. De kicsoda volt ő valójában? A Kossuth Kiadónak hála most első kézből ismerhetjük meg őt a Peter David közreműködésével összeállított és Colleen Doran által illusztrált igényes kiadványból.

„Ahol tej van, remény is van.”

Mardosó bűntudat és az ezt követő bizonyítani akarás révén születhetett meg aktuális bemutatóm alanya... Nem viccelek, tényleg így volt! Történt ugyanis, hogy Neil Gaiman valamikor régen, pontosabban kábé húsz éve állt elő az Amikor elcseréltem apámat két aranyhalra című könyvével, amit gyakran ajándékoztak oda Apák Napján, holott annak főszereplője folyamatosan az újságot bújta, a történet csúcspontja felé pedig elmajszolt egy sárgarépát. Írónk szégyellte is magát elég rendesen, így újabb keletű művében igyekezett helyreállítani a családfők elveszett becsületét.