„Az ördög ősidőktől fogva tudta, hogy a bűn mindig előhozza belőlünk legemberibb tulajdonságainkat, a jókat ugyanúgy, mint a rosszakat.”

A mondhatni általános vélekedésből ítélve szegény Joe Hill nehezen tud kilépni méltán népszerű édesapja árnyékából, holott már több alkalommal bizonyította tehetségét. Pár éve a Locke & Key-szériának köszönhetően tértem vissza a képregényes világba: a hányattatott sorsú család kalandos története rövid időn belül elnyerte a tetszésemet. Éppen ezért kaptam fel rögtön a fejem, mikor meghallottam, hogy nemsokára újra ki fogják adni a Szarvak című művét – kíváncsi voltam, vajon képes lesz-e vele átugrani a magasra tett lécet!

Tetszik vagy sem, sajnos nyakig ülünk abban a bizonyos kulimászban. Ennek az éremnek ugyanakkor van egy másik oldala is: úgy tűnik, a vezetők mostanában végre tényleg kezdenek komolyabban foglalkozni felettébb aggasztó helyzetünkkel. A fennmaradásunkért folytatott harcok oroszlánrészét bármiféle túlzás nélkül Sir David Attenborough vállalta az utóbbi időben, aki új könyvében egyebek mellett sajátos elképzeléséről ír. Vajon ez lesz a kiút a globális válságból?

Pripjaty városában (fotó: Netflix)

Az 1950-es, ’60-as évek derekán az ifjú David Attenborough stábjával abban a különleges megtiszteltetésben részesülhetett, hogy a BBC, illetve a Londoni Állatkert által szervezett expedíciókon egzotikus helyszíneken forgathatott. Messzi földekre tett újabb, emlékezetessé vált utazásai alatt szerzett élményeivel három kötetet töltött meg, melyekről az Utazások a világ túlsó felére című könyvben olvashatnak az érdeklődők.

Katták társaságában (fotó: BBC)

Hogy még az óvodában, esetleg kicsit később, valamikor az általános iskolában találkoztam-e először Schmidt Egon műveivel, azt most képtelen vagyok pontosan felidézni, ám feledékenységem ellenére kedves emlékek fűződnek hozzájuk. Éppen ezért akadt meg rögtön a tekintetem a közelmúltban az erdei fülesbaglyos borítón, miközben a hamarosan érkező kötetek listáját böngésztem a Molyon.

Skyler Ewing fotója

A szerző aligha szorul bemutatásra, hiszen neve bizonyára mindenkinek ismerősen cseng. Sir David Attenborough, a természet örök barátja, milliók kedves tanítója a mai napig töretlen lelkesedéssel és nem kevés szenvedéllyel végzi példaértékű munkáját. Mivel ezt megelőzően inkább dokumentumfilmjei alapján szerezhettem tudomást eddigi munkásságáról, ezért izgatottan vettem kézbe az életre szóló kalandjának kezdeteit részletező könyvet.

Az ifjú David Attenborough (Reg Innell fényképe)

Már kicsivel több, mint egy éve végeztem a Netflix első természetfilm-sorozata alapján összeállított könyvvel, ami A mi bolygónk címet viseli. Pár napja a kifejezetten a gyermekeknek (a hatévesnél idősebbeknek) szóló változat akadt a kezem ügyébe.

Az HBO nevével fémjelzett, összesen öt részes minisorozat, a Csernobil világszerte felkorbácsolta az indulatokat, emellett újra reflektorfénybe helyezte a legismertebb atomkatasztrófa ügyét. Az ilyen helyzetekben mindig jó, ha az érdeklődők megbízható forrásokból juthatnak hozzá az információkhoz, és nem kell a kétségbe vonható hitelességű honlapokra hagyatkozniuk. Aktuális bemutatóm alanya a ránk zúduló tények szövevényes útvesztőjében kínál eligazítást számunkra.

A WWF és a Silverback Films együttműködése révén született meg a Netflix első természetfilm-sorozata, A mi bolygónk (Our Planet): erre építkezve állította össze Alastair Fothergill Keith Scholey társaságában aktuális bemutatóm alanyát, ezt a párját ritkító kiadványt. Szemernyi kétségem sem akadt a minőségét illetően, mikor észrevettem, hogy az előszót Sir David Attenborough jegyezte.

Matthew Chauvin fotója

Nehezen találunk még egy olyan történelmi témakört, ami a mai napig annyi embert foglalkoztatna, mint a második világháború. Persze ezen belül is van egy képzeletbeli rangsor – a listán előkelő helyet elfoglaló Harmadik Birodalom tarthatja izgalomban a legtöbb érdeklődőt. Roger Moorhouse különös kísérletet tett: száz különböző tárgy tükrében kíván áttekintést nyújtani Hitlerről és a náci Németországról.

A mini-Führer (fotó forrása: Podcast Addict)

„Véletlenek márpedig nincsenek!”, tartja a régi mondás. Épp akkor került kezeim ügyébe José Rodrigues dos Santos legújabb könyve, az Életjel, miközben a Live Science honlapján szokatlan kérdőívet tettek közzé: ebben afelől érdeklődnek, hogy a kitöltők mitévők lennének, ha egy nap tényleg értelmes űrlények látogatnák meg a Földet. Jelen kötet, mint sok más, hozzá hasonló alkotás, a földönkívüli civilizációkkal való kapcsolatfelvétel sokakat érdeklő témakörét boncolgatja.